Utódom, mint hallom, azért jött le a fáról,

  Hogy fővállalkozhasson ezen a tájon.

    Csak azt nem tudom mi lett volna jobb,

      Maradni fenn, s lenni csak majom ?

 

Példaként elmondom azt,

 Hogy okuló levelet küldtem a minap.

  Leírtam, hogyan vállalkoztunk egy vezetékre,

   Melyből narancslé folydogálna főnökök kertjébe.

 

Az elküldés már problémába ütközött,

  Iktattuk, de nem volt ki aláírja,

    S így fektették egy hétig, a többi ügy között.

 

Hallottam,hogy már megérkezett,

  S most bolyong naponta egy emeletet.

    Így hát, hogy érvényét ne veszítse,

      Közreadom e kópiát helyette:

 

" Megálmodták egy szép éjjelen,

A főnökök, kiknek száma végtelen,

Legyen vezeték narancslének,

És vigye azt szana-széjjel. 

 

Legyen szivattyú és minden egyéb,

Mi egy vezetékhez szükséges kellék.

Megbízták, ímhol, végezd legott,

E feladatot most vállalhatod.

 

A csorda nyög, nehéz a feladat,

De rögtön belép egy tervező csapat,

Vállaljuk, csináljuk, a papír mindent kibír,

Tervezzünk többször, s rögtön több  a díj.

 

Még nem dőlt el, hogy mi lesz a vége,

Mégis telt az első jegyzékre.

Felsoroltak minden óhajtást,

Elefánt lesz a szivattyú állomás.

 

Tölgyfa a vezeték, bár az nem lukas,

Sok SZÚ lesz bízva, kifúrni azt.

Legyen bázistelep, nem tudják, hogy merre,

Döntsd el magad, választ úgysem kapsz erre.

 

        Munkás, ha kell, szaporodjatok,

        De a mai létszámot át nem hághatod.

        Íly előzmények után, nem várhatsz mást,

        Dolgozz, ha tudsz, s csak Te leszel hibás.

 

Pénz, költség itt mit se számít.

Tervezve úgyse lett, bárki bármit állít.

Telt, múlt az idő, s terv is alakult,

A szivattyúállomás bolhára módosult.

 

       A határidőt meg előbbre hozták,

       Döntés jött, a SZÚ-t majd premizálják.

       De a kis állat ezt nem vállalta,

       Válaszolt, egye az, ki ezt kitalálta.

 

A visszajelzést a tervező belátta,

Módosította tervét agyagpipákra.

Benne a lyuk, s nincs is más teendő,

A ragasztáshoz egy hordó méz bőven elegendő.

 

        Az új jegyzéktől nagy sürgés támadt,

        Szidták a teremtőt, s az elfekvő anyákat

        Ám kis veszteséggel ez ügy lezárult,

        Mivel a tölgyfa elkorhadt saját magátul.

 

Meg is rendeltük a pipaszárakat,

De mire megjött, új szelek támadtanak.

Csináljuk bambuszból, az már úgyis cső,

Hajtógáznak jó lesz, irányított szellő.

 

        Harmadszor módosult a véghatáridő,

        De ismét volt egy jókora hajcihő.

        Minimalizálási program keretében,

        Hajszálcsövekre változott a vezeték végre.

 

Így meglett a nagy mű.

Ám átadás előtt,

Egy mammut közbelépett,

S a vezetéknek rögtön vége is lett.

 

         Kezdődött a munkánk elölről,

         De narancslé helyett, citrom folyt a csőből.

         S a bejövő számlák sok bajt okoztak,

        Mert nem kollaudálták le önnön magukat.

 

Keringtek jobbra, keringtek balra,

S határidők dőltek nagy halomba.

A bizonylatokat meg más csinálta.

Az, ki az anyagot még csak nem is látta.

 

        A kimenő számlák csak addig maradtak,

        Amíg a megrendelők bele nem haraptak.

        Lehúzták, levonták, rágták a csontot.

        A bronzkor is letelik, mire pénzed megkapod.

 

A végső átadás farsangra lett kitűzve,

Elismerték mindazt, ki mit sem tett meg érte.

Ki végig dolgozott, csak hátul kullogott,

S a földi jókat kapták a nagyok."

 

               Ím hát a példa,

               Gondold végig azt,

               Okosabb lennél,

                Ha majom maradsz.

 

              Vésd hát eszedbe,

              Ha fővállalkozó vagy:

              Minden, mi sürgős,

              Talonba rakj !

 

            Így hát búcsúzom,

              Isten veled.

                Erőd, mi tart még,

                  Vállalkozásba tedd !

                                                        Budapest, 1980. by Leslie Stoner