Korteshadjárat kormánypénzen

Amikor egy gombnyomogató képviselő lemondott mandátumáról, azt erkölcsi kötelességének tartotta. Aztán magas állami pozícióba került. Ekkor gondolkodóba estem.

.

Kabinettitkári pozícióhoz kell-e erkölcsi?

Igaz, felteszem, büntetve nem volt. A közvélemény véleménye pedig mindig olyan, amilyennek magyarázzák. S ha ez az erkölcsi nem olyan, vajon erkölcsös-e rossz memóriával felelős állást elfoglalni?

Bár az is igaz, hogy az elmúlt "átkos" negyvenben sem lehetett bizonyos szint felett megbukni. Maróthy, vagy bármely más volt kormánytag példája erős nyomokat hagyott napjaink legfőbb vezetőiben. Nem is térnek el. Sem a kontraszelekciós gyakorlattól, sem a "víz -bor " példázattól.

De én sem akarok eltérni a tárgytól, ezért eltekintek a számos példázattól.

.

A lemondott képviselő utódlásának kérdése miatt vettem elő családi Optimánkat, s tettem félre optimizmusomat. Azidőtájt az egyik Híradóban nyilatkozott Kádár úr, s mivel Úr, ez az időt is determinálja. A nyilatkozatának lényege, hogy amennyiben megkeresik és felkérik, szívesen indul a megüresedett mandátum elnyeréséért.

Szomorú vagyok. Vajon nincs elegendő bázisa Békésben, kellő támogatója a legális uralkodó, oh pardon, bocsánat, a legális, legfőbb kormánypártnak? Nincs ismerőse sem?

Mert, ha lett volna, nem az "Önjelölt" képviselőjelölt szólt volna elsőként. Az image kialakítása a sok külföldi úton a külgazdasági miniszterünknek nem vált erősségévé.

.

Nagy kár. Kádár úr - mármint a mostani - nyilatkozatát hallgatva én is szeretném az alábbiakat a Békés megyeiek tudomására hozni:

- Ha felkérnek vállalom !

.

Ha felkérnek vállalom! És nem balkézről, mint nevezett miniszterünk. Teljes időmmel, teljes energiámmal, teljes erőmmel képviselném a választóim érdekeit. Nem mellékfoglalkozásban, nem másodállásban.

Képviselném, de nem kaptam nyilvánosságot. Nem, mert azaz új rend tagjaié.

 .

Az esélyegyenlőség jegyében kihelyezett kormányülést tartottak Békésben. Kormánypénzen korteshadjárat.

- Nem semmi! - Mondaná egyik ismerősöm.

Még nem késő! Ha ez a kis írásom megjelenik és felkérnek én is kérek a saját korteshadjáratomra közpénzből támogatást. Ha kapok annyit, amennyibe a kihelyezett kormányülés került, s amennyibe a megígért közpénzek átcsoportosítása a köznek kerül, akkor nyert ügyem lesz.

1992. március