Emlékfoszlány az 1950-es évekből.

Ismételték a Tanú című filmet. Azután jutott eszembe az alábbi nem családi legenda, hanem a háború utáni szomorú valóság.

Apám megírta a II.Világháborúban Szovjetúnióban átélteket. A honlapomon olvasható. A századukból öten jöttek élve haza. Ketten pestiek, egy mohácsi, egy Izsákra, Ferenc pedig Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Piricsére ment haza.

Hárman voltak testvérek János, István és Ferenc. Ferenc megjárta Voronyezst, János végig otthon volt Piricsén, István pedig a háború idején a nyilas pártban tevékenykedett. A baloldali hatalomátvétel után az ÁVH kereste a volt nyilas testvért. A falu lakosai igazolták Jánost, hogy végig a faluban dolgozott. Az ávosok Istvánt nem találták, ezért elvitték Ferencet.

Apámat János értesítette, hogy mi történt. Bement a Markó utcába, hogy szeretne vallomást tenni Ferenc érdekében. Egy zöldparolis elé jutott. Elmondta kikkel volt együtt a századukban és Ferenc végig a fronton volt, együtt jöttek gyalog a magyar határig. Apámat továbbvitték Kecskemétre, majd Komáromba flekktífusszal, de az egy másiktörténet. Ferenc pedig a határtól visszatért a falujába.

Az ÁVOS meghalgatta, majd megkérdezte apámat: - Van családja?

- Van felségem és két fiam.-mondta apám.

- És látni akarja Őket? Mert ha ragaszkodik a vallomáshoz, akkor maga már haza sem mehet. Lesz aki tanúskodni fog, hogy maga is nyilas volt.

Apám elszégyellte magát és hazajött a Verseny utcába, ahol akkoriban laktunk. Az ÁVH-s ügyről 1953. elején akkor beszélt, amikor jött egy levél Piricséről, hogy Ferencet 1953. februárjában kiengedték a börtönből.

Megtudtuk, hogy 1952.-ben Dél-Amerikából jött Pistától a levél, hogy Argentínában él és jól van. Akkoriban a postai küldemények szorgos, gondos kezeken is átmentek és ennek eredménye lett Ferencnek a szabadulás.

Ferencet a börtönévek után nagyon megviselték. Azon a nyáron náluk nyaraltunk a bátyámmal. Feri bácsi a hazajövetele óta nagyon beteg volt. Elmondta, hogy rendszeresen megverték, hogy vallja be mit tett nyilasként. És amikor tagadta, a veséje táját ütötték, rúgták. Leszakadt a veséje. Ősszel elment.

A temetésére leutazott apám.

János bácsi és Ferenc özvegye közösen nevelték Ferenc gyerekét, majd összeházasodtak. Lett egy közös gyerekük is. Bátyám és én pestiek lévén 1961-ig nyaranként a János bácsinál és Margit néninél töltöttünk egy-két hetet.

És ez a történet nem családi legendárium, hanem az háború utáni időszak szomorú valósága.

lejegyezve 2024.május 1.-én

Kövesi László