Rendőrpénztár

Az Első Rendőri Kiegészítő Nyugdíjpénztár alapítása és története

Előszó helyett

Gondolkodtam, kit kérjek fel, hogy írjon pár sort magunkról, de eszembe jutott, hogy 17 évi munkám elismeréseként 2011-ben kaptam egy Díszokmányt a Pénztártól. Annak akkor is örültem, amikor szerkesztettem, meg annak is, amikor megkaptam, és most is örülök, ezért inkább azt mellékelem előszó helyett.

Külön köszönetet mondok Farkaslaky Erzsébetnek, akit megkértem, hogy elsőként nézze át, és ha szükséges lektorálja a leírtakat. Átnézte és több olyan eseményre is hívta figyelmemet, amit célszerűnek tartott az anyagba beleírni. Megtörtént.

A Pénztár alapításáról, beindításáról, működtetéséről és működéséről az évenkénti beszámolókban, szóróanyagokban, majd a rendszeresen kiadott „Pénztárhíreink”-ben, az áttekintésben, aztán az Interneten tájékoztattuk meglévő és potenciális tagjainkat. Átfogóbb képet először a 10. évfordulóra készített kiadványban fogalmaztam meg, amelyben az eseményekről schlagwortokban, tőmondatokban írtam. Ezt összeraktam és most a mellékletekben kiadványkényt szerepel. Ha szükséges volt, akkor eseményhez kötötten, vagy évenként aktualizáltam. Az utolsó a 16. éves volt, 2010-ben. Azóta nem frissítettem.

A „Pénztárhíreink” 30-35. számának elkészítése és megjelenése alatt már szerkesztettük a Pénztár honlapját és azóta is rendszeresen karbantartjuk. Az áttekintés a teljes futamidő alatt az időszakra vonatkozó tényadatokat tartalmazza, ezzel egyedülálló a még működő önkéntes pénztárak között.

Az internetes honlapunkon -„ww.rendorpenztar.hu”- megtalálhatóak a kötelezően előírt közzétételek, mérleg, a beszámoló, az Alapszabály, a vagyonkezelésre vonatkozó, valamint egyéb fontosnak tartott belső szabályzatok. A honlapunk a szervezeti felépítés mellett közérdekű adatokat, információkat is tartalmaz. Tagjaink a saját egyéni számláik helyzetéről, adóigazolásukról közvetlenül is tudnak információt szerezni.

Az évenként készített beszámolók, tervek a Pénztár irattárában fellelhetők. A terveket részletesen nem is említem, mert egy önkéntes pénztárnál a terv számomra csak kötelezően elkészítendő feladat volt.

A cikkeim, előadásaim ugyancsak szerepelnek a mellékletben ugyanúgy, mint a reklámfilm és a TV - riport, valamint a Kossuth rádiós szereplésem. Fényképek, videók is készültek.

Minden közgyűlést videón rögzítettünk, sőt az elején az igazgatótanácsi üléseket is. Ezeket sem mellékeltem, de a Pénztár irattárában felellhetőek. Ugyancsak fellelhetők az interneten 1999-től közzétett anyagok. Az első 10 valahol kinyomtatva még az irattárban is megvan.

Azért itt meg kell jegyezni, hogy a kezdeti időszakban több mint 300 önkéntes pénztárt alapítottak és mára, 2013. év végére alig 60 működő pénztár maradt. Még köztük van a mienk, az Első Rendőri Kiegészítő Nyugdíjpénztár, a Belügyi Nyugdíjpénztár. Az elnökségem ideje alatt mintegy 14 Milliárd forintot kezeltünk. Mi voltunk azok, akik a legtöbb pénzt úgy vettünk el a rendőröktől, belügyi dolgozóktól, hogy az elvett pénzt garantáltan vissza is kívántuk adni. Így elvettünk mintegy 7 milliárd forintot tagdíjként, jött hozzá adókedvezmény, egy kevés munkáltatói hozzájárulás és a befektetésekből összesen 2 Milliárd forintot meghaladó hozam. 2011. év végéig kifizettünk 8 Milliárd forintot szolgáltatásra és visszatérítésre. Büszke vagyok arra, hogy egyetlen érdemi panasz nem volt a Pénztár és munkatársai ellen, még a mai napig is szabadlábon vagyok, s védekeznem sem kellett a pénzkezelés miatt.

Az alábbiakban főként azokat az eseményeket, történéseket írtam le, melyek bemutatják, hogyan kellett elkezdeni, felépíteni és működtetni egy hivatásos szervezeten belüli civil szervezetet, melyet nem felülről kezdeményeztek és az elvárhatónál kevésbé álltak mellé. Bár szerencsére az ORFK felső vezetése is többségében megtűrt és jó páran támogattak.

Az írás több mint valószínű, szubjektív, lehet, hogy az emlékeimet egyoldalúan tartalmazza. De ha bárki úgy véli, hogy kiegészítésre szorul, tegye meg, a véleménye csatolható.

A kezdet - előzmények

1994. elején, egy kora tavaszi igazgatói értekezleten, az ORFK Gazdasági Ellátó Igazgatóságán, mint a GEI belső ellenőre felvetettem, hogy támogatni kellene az érdekképviseleti munkát, vagy kezdeményezőként kellene fellépni bizonyos ORFK-szintű ügyekben. Tettem ezt azért, mert láttam, hogy a máshol kiszabott kabát esetenként vagy nem fért ránk, vagy lötyögött rajtunk. Sok sikerem nem volt a javaslatommal, de úgy éreztem, szükséges lenne tenni valamit. A közalkalmazotti bérfejlesztés elmaradása a Rendőrség berkein belül már az egész családomat érintette, ezért tudtam, hogy keresni kell valami lehetőséget. A lehetőség az önkéntes biztosítópénztárak megalakíthatóságával csillant meg. A Magyar Közlöny-ben 1994. június 21-én elolvastam a Pénztártörvényt és bekattant, hogy ezt meg kell csinálni. A II. emeleti szobámból lementem az igazgatómhoz és tájékoztattam az önkéntes nyugdíjpénztár alapíthatóságáról. Még aznap elkészítettem az első összeállításomat 3 oldalban a pénztárakról, az előnyökről, s egy előzetes ütemtervet a teendőkről. Bementem Hruska Ferenc igazgató úrhoz, hogy előzetesen engedélyét kérjem a szervező munka beindításához. Pozitívan állt hozzá, „a munkám mellett megcsinálhatom”, így rövid, kétoldalas szóróanyagot készítettem és tájékoztatót, valamint az előzetes alapítási szándéknyilatkozatot. Közben elkészítettem az első Alapító Okirat- és az első Alapszabály-tervezetet.

Az első konkrét segítséget az Anyagi osztálytól kaptam: a kéziratomat Sárosi Teri vitte gépre. Még Ékszer szövegszerkesztőt használtunk ebben az időben. Átnéztem, lehúztam, kinyomtattam, egy-egy példányt kiadtam véleményezésre, javításra, kiegészítésre. Minden osztály kapott az anyagból 1994. június 23-án. Volt, ahol továbbadták, volt, ahol a vezető szabadsága miatt elfektették, volt, ahol csak a vezető olvasta és egyből eldugta, nehogy más is lássa. Három hét múlva a saját átdolgozásom mellett egyedül Farkaslaky Erzsébettől kaptam használható anyagot. Volt, aki elkeverte, dr. Balogh Béla még hozzá sem nyúlt. Az igazgató elolvasta, jelentkezett az alapítók közé. Az átdolgozott anyagok kószáltak az alapítók között. Eredetileg július 11-ig szerettem volna a 15 alapító tagot beszervezni. A nyilvántartás bizonyítja, hogy ez július 18-ra sikerült. Közben, más üggyel összefüggésben kapcsolatba kerültem a szak-szervezetekkel, így a Független Rendőr Szakszervezetet és a Belügyi Dolgozók Szakszervezetét is tájékoztattam. Számításokat végeztem, szakirodalmat kerestem - de ekkor még nem volt ilyen -, jogszabályokat dolgoztam fel. Tovább szerveztem. Már 20 fő jelentkezett, hogy belépne a Pénztárba. Dr. Balogh Bélával, a GEI jogtanácsosával egyeztettem. 

Voltak kérdések, melyekben igényeltem a kollektív bölcseletet, ezért 1994. szeptember 19-re munkaértekezletet hívtam össze. Tájékoztató anyagot állítottam össze, számításokkal, reklámanyaggal, jelentkezési lappal, jogszabálykivonattal. 1994. szeptember 19. Előkészítő megbeszélés az alapítást aláírásukkal támogatók bevonásával. Az értekezlet anyagát rögzítettem. Olyan kérdések merültek fel, mint:

- miért kell az alakuló ülésen megválasztani a tisztségviselőket?

- miért nem lehet szélesebb körből meríteni?

A törvény, illetve a jogszabály ismertetése után dr. Balogh Béla is alátámasztotta: ez úgy működik, hogy az alakulás egyben a választás is.

Újabb kifogás: - miért 5 évre és hogyan?

A törvény újabb magyarázata színesítette a palettát és színtelenítette a jelenlévők várakozásait.

Az értekezleten felmerült a konkrét munkakezdés időpontja. Logikusnak tűnt, hogy a mielőbbi fizetés érdekében az alakulást ez évre előrehozzuk, a tényleges beindulás 1995. évi fenntartása mellett.

Újabb javaslat: -kérjünk fel külső, vagy belső embereket a pénztár vezetésébe, -- és különben is mindenhol a szakszervezeti vezetők tartják a beszédeket. Miért, azok, akik már eddig is jelentkeztek, nem jók? Volt fél év, hogy bárki jelentkezzen, ha benne akar lenni a Pénztárban, a Pénztár vezetőségében! – háborogtam. Az értekezleten dr. Balogh Béla és én kaptam megbízást az alakulás körüli képviseletre. A másfél órásra tervezett megbeszélésen az összes előzetesen tervezett feladatot végrehajtottuk.

Elvileg ettől kezdve volt "kvázi" megbízásom, hogy lépjek, tárgyaljak.

Célszerű lett volna, ha a megalakulás előtt már a munkáltatóval megállapodás jött volna létre, mert az határozta volna meg az első gazdálkodási évet, a pénzügyi tervet. Ezért október 12.-én megállapodás-tervezetet készítettem és egy előterjesztést. Az előterjesztéshez javaslóként az FRSZ és BDSZ vezetőinek aláírása mellett a GEI Igazgatója is szerepelt. Az aláírásokat október 13-án saját lábúlag begyűjtöttem.

Időpontot kértem az ORFK gazdasági főigazgatójától, Valenta László dandártábornoktól.

1994. október 20., csütörtök, 13 óra. Hiába mentem fel a Somlói útra. Október 26-án végre sikerült bejutnom. Két komplett aláírt példányt hagytam ott, tájékoztató anyaggal, egy Alapító Okirattal, valamint az Alapszabály munkapéldányával együtt.

A főigazgató a főkapitány úrhoz személyesen viszi - ígérte. A munkáltató, dr. Pintér Sándor főkapitány úr aláírása lenne a legnagyobb segítség.

Közben FRSZ - küldöttgyűlések október 17-én 15 órától 18 óráig az ORFK tanácstermében. Saját kocsival mentem, és Kis Sándor segítségével előadást tarthattam.

A Jelölő Bizottságnak segédanyagot készítettem. Névsort, jelölést könnyítő segédletet. Egyet dr. Balogh Bélának, hogy vesézze át, egyet Farkaslaky Erzsébetnek, egyet Sárközi Imrénének, aki a személyzeti vezető volt a GEI-ben, egyet Hruska Ferenc igazgatónak véleményezésre. Egyet magammal vittem Hévízre, hogy én is átdolgozzam. Érdemi, sőt érdemtelen észrevételt sem kaptam. Nem mozdultak.

Október 19. A BRFK FRSZ küldöttei előtt repetázhattam. Itt is este 6 után indultam haza. Anyagot állítottam össze és az Országos Rendőr-főkapitányságon belül szétküldtem. Október 25. Udvarhelyi András, a ZSARU szerkesztője jött, riportot akart készíteni a tervezett pénztárról. A cikket két nap múlva megkaptam, kiegészítettem, s visszaküldtem. Gyorsíthatja az eseményeket, ha időben megjelenik.

1994. november 2-án konzultáltam közvetlen felettesemmel, az igazgatóval és megállapodtunk, hogy Valenta Lászlótól függően még ebben a hónapban megtartjuk az alakuló ülést. A Jelölő Bizottságot értesítve felgyorsultak az események, amelyek szeptember 19.-től eddig nem mozdultak. Most megbeszélés. A Jelölő Bizottság 3 fője, dr. Balogh Béla és én 1994. nov. 2-án. Ismertettem a feladatot, a már jelentkezettek közül 3 fő igazgatósági tagra, 3 fő ellenőrző bizottsági tagra kell keresni jelölteket.

A jelenlegi tagságot 3 csoportra osztva, külön-külön lehetett végezni a jelöltek összeállítását. Ígértem, hogy az összesítésben segítek. A jelölő Bizottság tagjai gyűjtsék a jelölteket, olyanokat, akik vállalják a (többlet-) feladatokat, lehet, hogy csak utólag elismerve, utólag dotálva. Szabadon, a szabad véleményeket keresve. Egy kérdés hangzott el: dr. Balogh Béla és én vállaljuk-e? - Természetesen. Megígértem, hogy az Alapszabályt dr. Balogh Bélával még átnézzük és a Jelölő Bizottság tagjainak egy-egy példányt adok. Bennmaradtam. Már sokadszor. Este otthon is átnéztem az anyagot.

Az első probléma: közalkalmazott lehet-e a vezetésben?

A javításokat, kiegészítéseket végeztem másnap, amikor az egyik jelölő bizottsági tag táblázatával feljött a JB vezetője, Roznár Lászlóné:

- Ez így nem jó, ez spontán, mert azt jelölnek, akit akarnak, az nem jó, ezt beszéljük meg. - Ki lehet és ki nem, és olyan elnök kell aki "beszédet tud tartani" ,meg tárgyalni, meg megjelenni, meg így, meg úgy, meg kérjünk föl potentátokat, akik majd a vezetőségben lesznek.

Hányingerem volt és fel voltam háborodva. Eddig szinte csak én dolgoztam a Pénztár érdekében. Itt három ember támogatott: - az igazgató a lehetőség biztosításával, esetenkénti konzultációval, a Pénztár működésének jövőbeni támogatásának ígéretével. -Farkaslaky Erzsébet az alapszabály- tervezetek észrevételezésével, segítséggel, -Dr. Balogh Béla a jogi és egyéb, esetenként aggályoskodó észrevételeivel. És támogatott a feleségem, szintén alapító, bár csak 18.-ként jelentkezett tag, aki hagyta, hogy esténként és hétvégén a Pénztárat legalább gondolatilag felépítsem, s aki a tervezeteimet esténként, elsőként szenvedte végig. Nem másnak alkottam ezt a munkát. Elhatároztam, hogy ha más lesz az Igazgatótanács elnöke, az alakuló ülésen felolvasom az alábbi nyilatkozatot:

„1. A Jelölő Bizottság vezetője kézi vezérléssel próbálta irányítani a jelölést, ezért a jelölő bizottság munkáját javaslom elutasítani és helyben, most a jelölést lefolytatni új vezetővel, vagy teljesen új bizottsággal. 2. Az Alapszabályban az igazgatóság a Pénztár ügyvezető szerve, s mint olyan, alkalmazottak hiányában effektív munkavégzést lesz kénytelen vállalni: szervezni, a Pénztárat, kiépíteni, levelezni, tárgyalni, utazni, nyilvántartást vezetni. Az aláírási, képviseleti jog protokolláris személyre való telepítése a Pénztár munkáját lehetetlenítené. Egyetértve azzal, hogy 1 fő legyen az Igazgatótanácsban az ORFK vezetői közül, az tagként legyen jelölve. Az igazgatóság elnökének, a volt miniszterelnöktől plagizálva," igaz, nem 15 millió magyar közül", de magamnál jobbat nem tudok javasolni. Csak tájékoztatásul: körülbelül 3.000 tagig a Pénztár önmagában életképtelen, vagy a tagdíjat élné fel. Úgy vélem, nem ez a cél. 3. Joga van az alakuló közgyűlésnek mást választani, de ez esetben az Alapszabály átdolgozását javaslom. A működésképesség érdekében az elnöki jogokat a "tiszteletbeli elnök" helyett "ügyvezető elnökre", mint új kategóriára javaslom átruházni, így az igazgatótanácsi fejezet teljes átdolgozása szükséges. 4. Tájékoztatásul közlöm, hogy a javasolt személyek ez ideig a Pénztár előkészítésébe nem folytak bele. (ez ott derül ki majd, ha kiderül.) 5. A Pénztár valódi működéséhez az Igazgatótanács elnökének és egy igazgatósági tanácstagnak lehetőség szerint a GEI állományából kell kikerülnie. 6. Kérni fogom a szakszervezetek, a ZSARU, valamint a nyilvánosság segítségét, mert ez a történet tipikus példája annak, hogy egy valódi munkavállalói érdekeket felkaroló és képviselni kívánó kezdeményezésre hogyan próbál a munkáltató egyes szakmailag nem kezdeményezőkész és nem kreatív

személyek révén rátelepedni. Kövesi László s.k . .

Az előzőeket az is motiválta, hogy a Jelölő Bizottság elnöke eljutott a jelölés kapcsán a feleségemhez, akinek csak a keresztnevét tudta és próbálta győzködni, hogy helyesebb lenne egy ORFK-vezetőt választani elnöknek, mert „hogy néz ki, hogy a Kövesi Laci, egy közalkalmazott benne legyen a Rendőrpénztár vezetésében?” A feleségem valamivel jobban ismert engem és talán jobban bízott bennem, ezért tájékoztatott a beszélgetésről. Emiatt bejelentkeztem a közös felettesünkhöz, Hruska Ferenchez. 1994. nov. 4. igazgatói iroda. A 4 fős megbeszélésen jelen volt az igazgató, Roznár Lászlóné, dr. Balogh Béla és én. A megbeszélésen kértem, hogy az igazgató próbáljon a JB elnökére ráhatni, hogy az általam normálisnak tartott jelölés, előkészítés történjen, mellőzzék a hivatásos - közalkalmazott eltérő kezelését. Hruska Ferenc igazgató elismerte, hogy " ez a Pénztár nem jött volna létre, és nem jönne létre, ha nincs a Kövesi". Ezt követően a Jelölő Bizottság vezetője már nem szervezkedett ellenem.

Az események felgyorsultak

1994. nov. 8. Andó József úr, a BM SZANYUSZ igazgatója ment Meichl Gézához, aki az ORFK GF pénzügyi-számviteli főosztályát vezette. Hruska Ferenc szólt, hogy menjek vele, így a feladatom végzése helyett a Tímár utcába mentem. Itt előszobáztattak másfél órát, mint utólag mondták, mert nem volt rám szükség. A megbeszélésre be sem hívtak és közölték, hogy a Rendőrpénztár eddig előkészített anyagát adjam át nekik, illetve az egyik szakszervezetnek (BDSZ-nek), mert majd ők megcsinálják. Tárgyalt a Pénztár nevében mindenki, akinek jogosítványa sem volt hozzá. Amikor vége volt, már a Pénztár nevében már a „Rendőri” szó sem volt megfelelő.

Örülök, hogy a Hruska Ferenc sem értett egyet az átadással, s én kijelentettem, hogy ha ők akarnak pénztárat, csináljanak maguknak, a Rendőrségnél meg jó lesz a mienk. Hruska Ferenc utána "nyugtatgatott", hogy a SZANYUSZ igazgatója majd kifizeti az eddigi munkánkat. Mármint dr. Balogh Béláét és az enyémet, ha átadnánk a Pénztár szervezését.

1994. november 7- én az igazgatóval történt előzetes egyeztetés alapján 1994. november 28-án 14 órára tűztük ki az alakuló ülés időpontját. Közben elkészítettem a névre szóló, számozott meghívókat. Összeállítottam az 1995. évi pénzügyi tervet is, munkáltatói támogatással és anélkül, 400 és 800 fős létszámra. A meghívó a napirendet is tartalmazta, ezért elkészítettem az alakuló közgyűlés részletes forgatókönyvét, időtervét. Házon belül kézbesítettem. A JB tagjainak és Pesuth Mariéknak átadtam egy-egy pénzügyi tervet. Első reagálás: miért ennyi a költség és a számokat honnan vettem? Válasz ex katedra, röviden: "csak". Újabb infó a ZSARU-tól : nov.17-én megjelenik a cikk, az FRSZ kongresszusa előtt. Reméltem, hogy úgy lesz. Úgy lett. A cikk megjelent „Kell-e a rendőrnek nyugdíjpénztár?” címmel. Dr. Balogh Béla javaslatára aláírattam az alapí-tókkal a 0. sz. értekezlet dátumán az Alapító Okiratot.

2 nap szabin voltam, és egy főpénztár-alpénztárak, úgymint Belügyi,-Rendőrségi, –Határőrségi, -Tűzóltósági, és Polgárvédelmi konstrukció kidolgozásán dolgoztam (önálló számlavezetés, önálló munkáltatói támogatás, önálló igazgatóság). Variációkat is kidolgoztam, pl. konzorcium (befektetési holding) lehetőségét, de ez a későbbiekben feladatként nem merült fel, kivéve a Honvéd Pénztár kezdeményezését.

Ezekről az ötleteimről nov. 11-én Hruska Ferenc igazgató urat is tájékoztattam és ismételten jeleztem, hogy a Pénztárat magaménak érzem.

Hruska Ferenc egyetértett, mert így legalább a " potentátokat" is be lehet tenni igazgatóságokba, de Andóval egyeztetni akart. Ő beszélte le telefonon. 

Az ügy erősen „illatos” volt, mert nem a BM SZANYUSZ-nál, hanem egy Perényi nevű úriembernél volt a találkozó nov. 17-én reggel 8,30-kor, valami MŰVEK Kft-nél. 1994. nov. 14. hétfő. A meghívókat postáztam, iktattam, fejléces borítékot gyártottam. Átdolgoztam az Alapszabályt a módosított szolgáltatásokkal és az Igazgatótanács tagjai várható munkájának pár soros ismertetésével. Hátha bekattan valakinek, hogy az indítás miatt már megemlítettem: az alapítás után nemcsak reprezentálnia kell annak, aki tisztséget fog vállalni. Kinyomtattam, s küldtem a ZSARU-tól belépőknek is. Dr. Leyer Richárd, a ZSARU főszerkesztője letolt, hogy az előterjesztésemet miért adtam oda Valenta Lászlóéknak. Miért nem vittem be dr. Pintér Sándor főkapitány úrhoz? Ha kell, ő előbb bevitte volna. Bár civilként nem kellett volna a szolgálati utat betartanom, sajnos, hallgattam a GEI igazgatójára. Igaz, a Pénztár érdekében vele nagyon célszerű volt együttműködni és az ORFK vezetéssel is. A gazdasági főigazgatóhoz, Valenta Lászlóhoz félóránként telefonáltam. Zsuzsi, a titkárnője, már unta. Nem jutottam be. Az anyagaim Meichl Gézánál voltak. Nála volt az előterjesztés mindkét, a szakszervezetek és a GEI igazgatója által javasolt példánya, amit 1994. 10. 26-án még Valenta László úrnak adtam át. Hruska Ferenc az Andó Józseffel történt tárgyalásra hivatkozva nyugtatgatott, hogy majd a Művek Kft-nél történő tárgyalás eredményét célszerű megvárni. Nagy nehezen bejutottam a gazdasági főigazgatóhoz. Tájékoztattam, hogy megalakulunk, küldtem a meghívót és arról is, hogy a költségek vállalása miatt az előterjesztés és az ORFK-val történő megállapodás változatlanul aktuális. Az alakuláshoz, és a pénzügyi tervhez is feltétlen szükséges. Tájékoztattam a konzorcium lehetőségéről, a pénztár-alpénztárak kiépítéséről. Lehet, hogy érezte a lehetőséget, de a 2 éves közös munka alatt nem foglalkoztunk ezzel. Ígérte, hogy még a héten aláíratja a főkapitány úrral a megállapodást. Kértem, hogy azonnal jelezzen, már az FRSZ IV. kongresszusa miatt is. Közben felvettem a kapcsolatot a Kölcsönös Segélyegyleteket Támogató Alapítvánnyal. A kuratórium elnöke Pajor-Gyulai Károly volt. Megbeszélésünk alapján megküldte a javasolt tanácsadó szervezetek jegyzékét. A Művek Kft. nem volt a jegyzékben. Támogatási lehetőségként azt is ígérte, hogy pénzügyi pályázat beadásához segítséget nyújt, de a kiírást sem küldte meg, Ugyancsak felvettem a kapcsolatot a Pénztárfelügyelettel.

1994. november 18-án, 10 órakor vártak az Alapszabállyal, Alapító Okirattal. Közös előzetes átnézést, segítséget kaptunk a Pénztárfelügyelet munkatársától, Gyurakovicsné Tóth Erzsébettől.

Az előterjesztésben az előkészítésért, Alapszabályért, meg a megalakulás ügyintézéséért 420 eFt-os becsült értéket állapítottam meg, amit szerződésben rögzítettem, hogy azt az alakuló ülésen előterjesszem.

Dr. Balogh Béla győzködni akart, hogy miért 420 eFt van a szerződésben, ér az annyit? Egy szerződés az 60-70, igaz ez nem olyan, ilyen még nincs, de akkor is, miért ennyi? Mintha a másik oldalon állna. „Különben is az igazgató tanácstagoknak miért lenne munkája, azok nem dolgoznak, az elnök pláne nem, minek kellene hozzáértő az elnöki pozícióba? Ott nem kell semmit se csinálni, tenni.” Szakmai hozzáértéséről ennyit.

A BM SZANYUSZ majdnem bekavar

1994. november 17., 8 óra 3O perc. Művek Kft., Podmaniczky u. 1-3. I. emeleti magánlakás. Művek Kft-t Perényi úr képviselte. A BM SZANYUSZ-tól Andó József és Bakó Katalin jött. A Rendőrpénztárt dr. Balog Béla és jómagam képviseltük. Andó József úr bevezette, hogy a Perényi urat a szakértelme miatt a BM SZANYUSZ meg kívánja finanszírozni a nyugdíjkiegészítő pénztár ügyben. Közli, hogy olyan tisztességtelen összegű ajánlatokat kapott pénztáralapításra, hogy azokkal nem is érdemes foglalkozni, ezért fordult Perényi úrhoz, akiről jó hírei vannak. Dr. Balogh Béla úr megpróbálta kipuhatolni, hogy, hogy jön be a képbe a Művek Kft.? Mit tudna nekünk nyújtani? Perényi úr kiselőadását hallgattuk végig a TB- nyugdíjpénztárról, a francia biztosító pénztárak helyzetéről, egészség-biztosításról, ellátásról, gyógyszertámogatásról. A német helyzetről tartományok szintjén külön (de 5 milliós nagyságrendről) és a volt NDK- terület egységes kezeléséről. Megtudtuk, hogy az Magyar Hitel Bank önkéntes pénztáralakításánál közreműködött az alapítás előkészítésében, ahol egy körlevéllel megalakultak úgy, hogy az Igazgatóságok 1-2 főt delegálhattak, kijelölhettek az alakuló közgyűlésre. Igaz, később kiderült, hogy volt olyan alapítás, ahol 3 hónapig huzakodtak a Pénztárfelügyelettel, és már a tagdíj-befizetések is mentek, ezért bírósághoz akartak fordulni közreműködőként..

Most feltehetően a Zalai Kórház pénztáralapításában érdekelt. Munkáltatói szervezésű pénztárban gondolkodik. Az ügyvezető igazgatón múlik az egész, igaz, őt 150.000,- forinttal meg kell fizetni, mert a menedzsmenten múlik minden. (Megjegyzés: ekkor, mint az ORFK Gazdasági Ellátó Igazgatóság belső ellenőre, alezredesi poszton, közalkalmazottként 35.000,- Ft volt az illetményem.) Andó József úr szerint a szervezés körlevélre (parancsra) fog úgyis menni. Kiderül, hogy semmilyen szintig nem jutottak a szervezésben. Most itt nem a szervezet vezetését képviseli, mondta, mint magánemberek tárgyalunk, ő csak segíteni akar, mert a BM SZANYUSZ-nak van még ez évi pénze és úgy gondolta, hogy a Művek Kft. megfinanszírozásával segíteni tud a Pénztárnak. Szerintem leginkább azzal tudott volna, ha a pénztárnak adja. Jómagam és dr. Balogh Béla többször kijelentettük, hogy a későbbiekben, amennyiben szükség lesz rá, okvetlenül igényeljük a támogatást, és Balogh úr javasolta a BM SZANYUSZ- Perényi megállapodás megkötését, csak a tárgyalás során nem derült ki, hogy egyáltalán mit nyújtana a MŰVEK Kft. - pl. Alapszabály felülvizsgálatánál, engedélyeztetésénél, közreműködésben, szervezési tanácsadásban, stb.

Tájékoztattuk, hogy az általunk szervezés alatt álló Pénztár is BM-szintű, felvetettük az alpénztár-konstrukciót is. Elvetették. Egy pénztár a teljes BM szintre és indulásnál már központi illetményszámfejtésnél, egy tollvonás az egész. Andó József úr ismét közli, hogy a BM-nek van pénzmaradványa és azt a MŰVEK Kft-nek kívánják adni, hogy azok segítsenek a Pénztár alapításában. Mivel az ellenszolgáltatást a BM SZANYUSZ adná, a BM SZANYUSZ-nak kell a szerződést megkötni. Mi az igénybevételt a Pénztárfelügyelettel való tárgyalástól kívántuk függővé tenni. Dr. Balogh Béla úr felvetette a munkáltatói megállapodások nagy számát, kezelhe-tőségét, az önkormányzati és a demokratikus elvek érvényesíthetőségét.

Felvetéseinket lesöpörték az asztalról azzal, hogy úgyis minden a munkáltatón múlik. A tag csak a belépésig fontos. Győzködtek, hogy csak menedzsment kell, mert a Pénztár megalakulása után úgyis a vezetéstől függ minden. A tagnak legfeljebb a közgyűlésen van joga a vezetést leváltani. A vagyonkezelő konzorcium javaslatot nem lehetett kifejteni.

A jelenlévő Bakó Katalin egy kérdés felvetése során közölte, hogy egy Alapszabály 3 nap alatt megírható, ez nem jelent semmit, amíg az nincs elfogadva. Megemlítettem, hogy az alapszabály-tervezetünk is tartalmazza a pénztár-alapítási szolgáltatást. A pénztárunk ugyanerre a tevékenységre kívánja a vállalkozását szervezni, a piacon ezért konkurenciaként fogunk fellépni, így várhatóan ellenérdekeltek leszünk. Mivel a Pénztárfelügyelet holnap, 18-án fogad, addig, amíg a Pénztárfelügyelettel nem néztük át az eddigi helyzetet, nem javaslom konkrét megállapodás megkötését Perényi úrral, a Művek Kft-vel. Ha a Pénztárfelügyeletnél elakadunk, akkor lehet, hogy igényelni fogjuk a segítséget. Megjegyeztem, hogy a Kölcsönös Segélyegyleteket Támogató Alapítványtól és a Magyar Pénztárszövetségtől megkaptam az alapításban javasolt tanácsadók jegyzékét, melyben sem a Művek Kft., sem Perényi úr egyáltalán nem szerepel. Andó József úr erre kijelentette, hogy akkor nincs értelme tárgyalni. Perényi úr még felajánlotta a segítségét és közölte, hogy ő úgyis csak milliós nagyságrend felett igényli a szolgálatainak megfizetését. Arra vonatkozóan nem mondott véleményt, hogy a BM SZANYUSZ belépjen-e hozzánk, vagy sem, de minél nagyobb taglétszámot javasol. Eddig arról nem esett szó, hogy a Rendőri Nyugdíjkiegészítő Pénztár alapítása körüli munkáinkat, tapasztalatainkat a Pénztár finanszírozásával a BM SZANYUSZ meg kívánná-e támogatni.

Kifejtettem, hogy sajnálatos, hogy egy BM-szintű nyugdíjpénztárról magán-lakásban akarnak tárgyalni. Mivel szerintem nem ez az alkalmas hely arra, hogy egy ágazati pénztár megalakításáról tárgyaljunk. Mi ekkor már a meg-alakulás stádiumában vagyunk és az eredeti elképzelésünk szerint BM-szintűre kívánjuk a Pénztárat fejleszteni, ha szükséges, rendelkezésre állunk.

Ekkor Perényi úr irodáját (magánlakását) elhagytuk. Andó József úr a lépcsőházban kijelentette, hogy ő ebben, mint nyugdíjas nem érdekelt, s mivel mi nem igényeltük azonnal Perényi úr szolgálatait, ő még egyszer a Pénztár ügyében nem fog tárgyalni, mert ez neki kellemetlen. Meg volt győződve arról, hogy mi azért jöttünk, hogy elfogadjuk Perényi úr közreműködését. Az utcán tovább folyt a diskurzus. Andó József úr újra kijelentette, hogy ez az eredménytelen tárgyalás neki kellemetlen volt, ő többet nem jön ide és ezentúl a nyugdíjpénztár ügyében Bakó Katalinnal tárgyaljunk. Én megkértem, hogy legalább ne gátolja, ne akadályozza a pénztárunk megalakulását. Dr. Balogh Béla úr pedig többször kérte Andó József urat, valamint engem, hogy ne legyünk ilyen merevek, mivel a pénztárak alakulása miatt úgyis kell ezzel még foglalkoznunk. Ettől függetlenül megjegyeztem, hogy célszerűbb lenne a maradék pénzt inkább a megalakuló félben lévő rendőri nyugdíjpénztárnak átadni, mert egy nevenincs Kft-nek történő pénzkidobás véleményem szerint kimeríti a hűtlen kezelés fogalmát. (Megjegyzem, a Rendőrpénztár az alakuláshoz semmit nem kapott a BM-től és ehhez hű maradt az aktuális és az azt követő összes belügyminiszter is.)

Az esetről beszámoltam az ORFK GF GEI igazgatójának és úgy véltem, fel kell pörgetni az alakulást.

Eközben rendszeresen zaklattam a főkapitányság hivatalvezetőjét, dr. Felkai Lászlót, hogy bejuthassak a főkapitányhoz. A Somlói úton sűrűn előfordultam. Az előszobáztatás miatt Rendesné Jutka, a titkárnője az elsők között lépett a Pénztárba, de a főnöke nem.

Az FRSZ és a főkapitány

Az Független Rendőr Szakszervezet IV. Kongresszusára kaptam meghívást 1994. november 26-ára, hogy tartsak tájékoztatást az alakulás alatt lévő Rendőrpénztárról. Közöltem a hivatalvezetővel, hogy ha nem jutok be a főkapitány úrhoz, akkor azzal kezdem a tájékoztatást, hogy a főkapitány úr magas ívben nem törődik az állománnyal, az állomány szociális biztonságával. Ennek hatására november 23-án bejutottam a főkapitány, dr. Pintér Sándor irodájába. Jelen volt dr. Pintér Sándor, az országos főkapitány, dr. Felkai László, Valenta László, Meichl Géza, Hruska Ferenc, valamint jómagam. Az elöljárók kezdték az ismertetést a nyugdíjpénztárról, majd megszólalt a főkapitány : - Miről van szó?

Röviden ismertettem az eddigi munkát és kértem a működés feltételeinek biztosításához a „rendőr” szó használatának engedélyezését, helyet, autót, és vagy 10 millió forintot. Pintér Sándor megkérdezte: -Csak ennyi? Akkor rendben. Megjegyezte, hogy egyébként nem szívesen támogatja a Rendőrpénztárt, mert valamikor foglalkozott a rendőrségnél lévő szervezetek múltjával. Már a XIX. században is alakult rendőrpénztár, a pénzt begyűjtötték, aztán mindig kitört egy világháború.

Így az FRSZ Siófoki kongresszusán, november 26-án már a főkapitány támogatásáról tudtam tájékoztatni a tagságot, melynek hatására a jelentősen megnőtt az alakulásban részt venni kívánók száma. Igaz, volt olyan kerületi kapitány, aki az állományt nem tájékoztatta, mert attól tartott, hogy a tíz millió forintból neki kevesebb jut. A tájékoztatómat az ebédidő előtt, Zsuffa István közigazgatási államtitkár után és Valenta László ORFK GF főigazgatója előtt tarthattam meg. Ebédnél Bárdos Judit, akkor még BDSZ főtitkár asszonnyal egy asztalnál ültem, aki az ebédidő után kapott szót. Lehet, hogy a sorrend, lehet, hogy a Tímár utcai elutasítás miatt, de volt következmény. 1994. november 28.-án, az ORFK GF GEI Bp. XIV. Róna utcai tanácstermében tartottuk az alakuló közgyűlést. Az alakuló köz-gyűlésről a ZSARU is beszámolt fényképes rövidhírben, így egyre többen jelentkeztek. Az alakuló közgyűlésen 41 fő részvételével megalakítottuk az Első Rendőri Kiegészítő Nyugdíjpénztárt. Megválasztottuk a 3 fős igazgatótanácsot és a 3 fős ellenőrző bizottságot. Az Igazgatótanács elnöke én lettem, tagjai Farkaslaky Erzsébet és Valenta László, az Ellenőrző Bizottság elnöke dr. Balogh Béla, tagjai Meichl Géza és Román Ferenc lett. Az Igazgatótanács tagjai és a teljes Ellenőrző Bizottság hivatásos állományú volt.

A Pénztár alapításához meg kellett határoznom, hogy milyen bejelentéseket kell végezni. 30 napon belül a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz és az Állami Pénztárfelügyelethez beadtam az Alapszabályt. Januárban a KSH-nál, valamint az APEH-nál, TB-nél is bejelentkeztem. 1995. január 5-én 18068021-1-42/1995. jan. 05. számon kaptunk adószámot.

Ugyanazon a napon KSH- számot is megkaptam (18068021-6600-581-01/1995. jan. 05.)

Az első aláírási címpéldányt dr. Naszályi Gáborné közjegyző jegyezte.

BDSZ- kapcsolat.

A Belügyi Dolgozók Szakszervezete 1995. január 16-án Siófokon tartott választmányi ülésére Garamvölgyi József, a BRFK BDSZ titkára meghívott, majd 15-én közölte, hogy ne menjek le, mert Bárdos Judit közölte, nem kaphatok szót. Lehet, hogy az FRSZ kongresszusán történtek, vagy a Tímár utcai elutasítás miatt a főtitkár asszony, Bárdos Judit a Rendőrpénztárral szemben 2006-ig elutasító volt. 1994-ben a Heller Farkas Nyugdíjpénztár mellett agitált, még a TÉMÁ-ban cikket is publikált, miszerint azt a hozzáértő APEH dolgozók alapították és biztos hosszabb életű lesz, mint a hozzá nem értők által alapított Rendőrpénztár. A Heller aztán beolvadt először az Uniqába, majd az AXÁ-ba, jelenleg talán az ÁB AEGON-ban van. Mi pedig még 2013-ban is működünk.

Volt olyan Belügyi Érdekegyeztető Tanács-ülés 1996-ban ahol a FRSZ szakértőjeként vehettem részt és a BDSZ főtitkár asszonya, aki szemben ült velem, felvetette, hogy kellene a BM-ben önkéntes nyugdíjpénztárt alapítani. Az FRSZ- küldöttség vezetője és jómagam is felhívtuk szíves figyelmét a tényre, miszerint 1,5 éve működik a BM-ben az Első Rendőri Kiegészítő Nyugdíjpénztár, de mintha meg sem hallotta volna. 2005-ben ugyancsak BÉT-ülésen javasoltam, hogy jöjjenek hozzánk, de miután közöltem, hogy nálunk nincs a belépők után szervezői díj, így nem arattam nála sikert.

Az Alapszabály 50 példányban való kinyomtatását a Fóti Bázison akkor még működő nyomda végezte. Halmi József úrék az előlapra rátették a „Police” címert. Márpedig az akkori főkapitány, dr. Pintér Sándor ehhez az előzetes megbeszélésen nem járult hozzá. Farkaslaky Erzsébettel gyorsan ki kellett találni valamit. Erzsinél volt Michelangelo freskójáról egy kép és erről a kezet gyorsan lerajzoltam és kör alakú etikettel

ráragasztottuk mind az 50 példányra, mert azt vittük a márciusi főkapitányi értekezletre. A Készenléti Rendőrség nagy tanácstermében debütáltunk. Farkaslaky Erzsi kezdte a tájékoztatást, mert kellett egy meghatalmazást írnom Valenta Lászlónak és emiatt késtem, pedig még a szirénát is használtam.

A folyószámla-vezetéshez több banktól kértem ajánlatot, de legtöbb még csak válaszra se méltatott, ennek ellenére azért begyűjtöttem az OTP, az MKB, a K&H, ING és a Raiffeisen kondícióit. Az MKB tűnt a legszimpatikusabbnak.

Bejelentkeztem és 1994. január 24-én bementem a Bazilika melletti MKB- fiókba, az akkori központi irodába. A portán eléggé lekezelően fogadott egy MKB alkalmazott. Becsmérlően kérdezte „-Ugyan milyen számlát akarok nyitni?” Amikor közöltem, hogy jogi személyként, akkor végigmért, de erősködésemre nagy kegyesen felszólt a közületi folyószámla-vezetők főnöknőjéhez, aki lejött. A fogadtatás kompenzációjaként az első naptól kezdve kiemelt ügyfélként kezelték a Rendőrpénztárt, így a napi folyó-számla kamatszintünk az 50 Milliót meghaladó havi lekötés felett 50 százalékpontnak felelt meg 2013-ig. Az első időben a bankpostáért egy-két naponként kellett bemenni és mindig soron kívül kaptam meg attól, aki az első nap olyan furán fogadott. A folyószámla vezetőnk így a Magyar Külkereskedelmi Bank lett, a számlaszámunk 10300002-20375001-00003285. A Fővárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztárnál is be kellett jelentkezni. 1998. február 7-én kaptam meg az 5368401-0 TB törzsszámot.

Alapszabállyal a bíróságon

A Pesti Központi Kerületi Bíróságtól a bejelentést követően, márciusban dr. Pölöskey Márta bírónő berendelt magához. Dr. Balogh Bélával mentünk be. A bírónő kérdezgetett az Alapszabályról és meg válaszolgattam. Addig még nagyon kevés nyugdíjpénztár alakult, ezért alaposan kikérdezett a szabályzatunkról. Engem kollégaként kezelt, majd a végén odafordult dr. Balogh Bálához, hogy amit megbeszélt velem, azt vajon az ”Elnök Úr” elfogadja-e? Mire Béla korrekten közölte, hogy a Pénztár elnöke nem ő, hanem én vagyok. Ígéretet tetem, hogy azt az 1-2 pontot átírjuk, amit kifogásolt, így elfogadta a bejegyzés iránti kérelmünket.

A Fővárosi Bíróság 56. sorszám alatt jegyezte be a pénztárt 9.Pk.61575/1994/3. számon 1995. április 12-én.

Futottam a köröket, mert ki kellett dolgozni, hogyan lesz a tagdíj befizetése, hogyan lesz a könyvelés, a befektetés, az egyéni számlák vezetése. Valenta László, az ORFK gazdasági igazgatója igazgatói tanácstag is volt és partner volt abban, hogy a rendőri szervektől a tagdíjlevonásra és az adóelőleg- elszámolásra központilag intézkedjen. Az utasítástervezetet megírtam és az aláíratás is megtörtént. Az illetményszámfejtés program-felelőse ekkor a BM SZANYUH volt, így erre vonatkozóan is kértem rendelkezést.

BM SZANYUH -csata

Az elrendelő levéllel mentem a BM SZANYUSZ-ba. Előzetesen telefonon megkerestem Török urat, aki a bérprogramot tartotta karban. A gengszterváltás után először voltam a BM palotában, ezért a titkárságról lejött egy kolléganő értem. A Roosevelt téri irodában nagy hangzavar lett, mivel a Mester utcai élmények még erősen befolyásolták a SZANYUH igazgatóját, Andó József urat. Üvöltözött, hogy mit keresek itt és azonnal kivezettet. Aki ismer, az tudja, hogy nem megyek hangerőért a szomszédba. Közöltem vele, hogy az ORFK Főigazgató rendelkező levelével jöttem, és egyet tehet, azt, hogy a beosztottjaival végrehajtatja, amiért itt vagyok. Megbeszéltem Török úrral a feladatot, aki ezt meg is tette, majd nem sokkal később sajnos, távozott a SZANYUSZ-tól. A titkárnő meg kikísért és elmondta, hogy örül, mert végre volt olyan, aki a főnökét helyre tette.

1995: pénztári munkák

Kidolgoztam a tagdíjkiszámlázás rendszerének akkor még Ékszer- táblázatos formáját, meg az összes nyomtatványt: jelentkezési lap, kedvezményezett, tagdíjváltozás, igénybejelentés, visszaigazolás, stb.

Tájékoztató szövegeket írtam, szóróanyagot készítettem.

A belső ellenőri feladatokat márciusig ugyanúgy kellett végeznem. A Pénztárra meg ott volt az este, meg az éjszaka. Szerencsére egy hordozható kis számítógépet kaptam kölcsön az egyik barátomtól az Új M-Lő KFt. Tulajdonosától, így a munkanapom „24 órából meg az éjszakából” állt. Az egyik napon munkaidő után feljött a szobámba dr. Szilvayné Hegedűs Mária informatikus, mert kíváncsi volt, miért vagyok minden este benn. Elmondtam, megmutattam az elképzelésemet, és 2 nap múlva beállított egy számítógépi programmal. Díjazás nélkül készítette el az alapprogramot, melyet továbbfejlesztve a mai napig is használunk az egyéni számlák vezetésére, nyilvántartására.

Államtitkár látogatása és kapcsolat

Márciusban már megkezdődött a tagdíjak beérkezése a számlánkra és 8-án sikerült a BM közigazgatási államtitkárához bejutnunk Farkaslaky Erzsébettel együtt. Zsuffa István és a személyzeti nagyasszony, Császár Józsefné, Jolika fogadott minket. Zsuffa úr megkérdezte, hogy hányan vagyunk, akik a munkát végezzük. Megmondtuk, hogy mivel bevételünk nincs, az ígért támogatást még nem kaptuk meg, így működési költségre keretünk sincs, ezért segítségünk sincs. Mire kiértünk a Róna utcába, Hruska Ferenc igazgató azzal fogadott, hogy melyik könyvelőt kérem a feladatokhoz. A felkínált kolléganők egyikét sem ismertem, így találomra Sényi Tiborné, Marika lett a Pénztár több munkafeladatot ellátó munkatársa. A már megkezdett belső ellenőri vizsgálatokat még be kellett fejeznem, de új feladatot már nem kaptam.

A következő évben Zsuffa István meglátogatta a Pannónia utcában irodát. Az egyetlen ember, akitől a tagdíjat készpénzben vettem át, ő volt. A későbbiekben leírt Göncz Árpád államfőig eljutott eset után, meg lehet, hogy egyébként is kíváncsi lett a Rendőrpénztárra. 1996. december hóban feljött a Pannónia utcai irodába, hozta a belépési nyilatkozatát, meg az éves tagdíját. Az övét, meg az RTF-en tanító feleségéét is. Amíg tag volt, évente legalább egyszer felkereste a Pénztárat.

A Police Alapítványtól lehetőséget kaptunk egy rövid reklámfilm készítésére. Farkaslaky Erzsébet, Kövesi Tímea (a 100. pénztártag a lányom volt, mint rendőrségi alkalmazott) és én szerepeltünk a reklámfilmben. A Rendőrnapon volt a nagyvásznon a bemutatkozásunk, meg a sátorban.

Az államtitkárnál tett látogatásnak még egy következménye volt. Thuma József, akkori BM gazdasági helyettes államtitkár kíváncsi lett, hogy hol van a Rendőrpénztár. A GEI titkárságon bejelentette, hogy másnap kijön a Róna utcába. A főnököm megkérdezte, hogy hol akarom fogadni. Az igazgatói irodában, vagy a helyettese irodájában. Én meg mondtam, hogy a belső ellenőri iroda szobaszámát diktáltam be, ha jön az államtitkár úr, majd feljön a 2. emeletre. Másnap délelőtt udvarseprés, folyosó-takarítás, nagy nyüzsgés volt. Főnököm kérte, hogy délben menjek le a portára fogadni a helyettes államtitkárt. Ő már 11:40-kor lemegy. Még szerencse, hogy nem mentem le, mert 11:35-kor kaptam a telefont, hogy akadályoztatva van, így egy beosztottját Szőke Irmát küldte ki.

A minisztériumi érdeklődés megtette a hatását, mert lehetőséget kaptam, hogy a Pénztárnak helyet válasszak. A Róna utca, Klauzál utca, Pannónia utca közül a Pannónia utca tűnt a legszimpatikusabbnak. Bútort a Somlói és a Rudas László, ma Podmaniczky utcai objektumok felszámolásából sikerült organizálni. Ekkor a szállítási részleg vezetője Farkaslaky Erzsébet volt, így sok berendezési tárgyat sikerült jóvoltából megszereznünk.

Az ORFK Garázs 4. emeleti helyiségek kiválasztásának a forgalmi alosztályvezető, Kincses Ferenc egyáltalán nem örült, mert az általuk asztaliteniszezésre használt helyen képzeltem el a munkatermet. Igaz, még a lecsófőzést is megszüntetettem az előterünkben. Dühös lett rám, és emiatt csak 2,5 évvel később lépett be a Pénztárba. Aztán amikor nyugdíjba ment, szánta- bánta, miért nem az első naptól volt tag.

Tagdíj-hozzájárulás és a hivatásos-közalkalmazott közötti különbség

Dr. Pintér Sándor főkapitány munkáltatói hozzájárulást akart adni a hivatásos állománynak. A vonatkozó jogszabályok ismeretében tájékoztattam, hogy az állomány egy része sem zárható ki a munkáltatói hozzájárulásból, azonban ezt nem hitte el, és utasította a hivatalhoz tartozó jogászokat, hogy ezt a kérdést a Felügyeletnél tisztázzák. Az egyik jogász kolléganő (dr. Pándi Éva) ment tájékozódni, majd az akkori hivatalvezetővel, dr. Felkai Lászlóval közölte, hogy a helyzet valós. Amikor harmadszorra küldték el emiatt a Felügyelethez, átkérte magát a Gazdasági Főigazgatóság jogi osztályára. És sajnos, így a Rendőrpénztárnál még évekig nem volt munkáltatói tagdíj-hozzájárulás, mert a közalkalmazottaknak az akkori, polgári alkalmazotti múlttal rendelkező, de hivatásossá lett főkapitány úr nem akart adni.

Államtitkárhelyettesi eset

Thuma úr átkerült az Államkincstárhoz és utódjánál bemutatkozó látogatásra bejelentkeztünk Lajtár József gazdasági államtitkár helyetteshez. Farkaslaky Erzsivel mentünk be a Belügyminisztériumba. Tájékoztattam az Első Rendőri Kiegészítő Nyugdíjpénztár megalakulásáról, helyzetéről és arról, hogy az alapításhoz 10 millió Forint összegű támogatást kapunk a Rendőrségtől. Abban bíztunk, hogy a BM is beszáll, mint más minisztériumoknál ebben az időben gyakorlat volt a beindítás támogatása. Lajtár úr segítség helyett közölte, hogy: -Kövesi úr a támogatás miatt a bíróságon fogunk találkozni. Felhívtam figyelmét, hogy a munkáltatónak a törvény szerint az indítás évében joga van anyagi támogatást adni. Így nagyon gyorsan befejeződött a bemutatkozó látogatás. Ekkor még nem tudtam, hogy előzőleg határőrségnél volt, így a Honvéd Nyugdíjpénztárt kívánta preferálni.

Aztán pár év múlva már László, majd Laci lettem és a Vágóhíd utcában, mint ORFK gazdasági helyettes a belügyben szokásos arccsókkal üdvözölt. Ekkor ígéretet is tett segítségre, amiből semmit nem tartott be, sőt ezt követően a Pénztár által használt irodahelységek, és a szolgálati gépkocsi kiszámlázását is megkezdték.

Bennem azért motoszkál a kisördög, mert abban az időben Szenes Zoltán a Honvéd Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár elnöke, majd, ügyvezető Igazgatója sűrűn kapacitált, hogy ne csak együttműködjünk, mint a megállapodásban van, hanem olvadjunk össze. Mármint a pénztáraink. A Honvéd Közgyűlésén alelnök úrként köszöntöttek, de felszólalásommal lehűtöttem a kedélyeket.

Lobbitevékenység

Amit lehet, mindent megtettünk a Pénztár elismertségéért. Egy külön összeálításban csatoltam a Pénztár érdekében írt leveleket, de külön megemlítem, hogy Béki Gabriella 1994-98 között országgyűlési képviselő még közgyűlésünkön is részt vett. Volt, hogy a Fehér házban, volt, hogy a PM-ben, de a Magyar pénztárszövetség Etikai Bizottságának elnökeként a Felügyeletnél szerettem is volna eredményt elérni. Kuncze Gábor Belügyminiszterrel először a Vághíd utcában sikerült beszélnem Fábián Ágota Független Rendőrszakszervezet főtitkára, és Leyer Richárd a ZSARÚ főszerkesztője társaságában. Kértem, hogy támogassa a Pénztárat. Megkérdezte -hányan vagyunk? Mondtam, hogy -Nyolcszázhetvenen. (Ez 1995. októberében, vagy novemberében volt.) A miniszter úr mondta, hogy akkor támogat, ha leszünk tízezren, Én meg mondtam, hogy ha a belügy nem segít, akkor nehéz lesz.

Aztán lettünk tízezren és a Pénzügyminisztériumban összefutottunk. Tájékoztattam, hogy a Rendőrpénztár taglétszáma jóval meghaladta a tízezret. Igaz, hogy hozzátettem:

-Mi vagyunk tízezren, de Miniszter Úr te pedig már nem vagy miniszter.

Aztán Pintér Sándor lett a Belügyminiszter. Vele is vagy a tavaszi, vagy az őszi rendőrnapon tudtam találkozni. Lampert Mónika a Rendőrnők közgyűlésén ígérte, hogy fogad, majd másnap megüzente, hogy – Hagyjam már békén a Rendőrpénztárral. De ezalatt az idő alatt Lampert Mónika adott ki BM utasítást az „önkéntes-magánnyugdíjpénztárak” kötelező 1.000,- Ft/Fő/havi támogatására munkáltatói tagdíjhozzájárulásként. Az utasítás kiadása előtt BÉT- (Belügyi Érdekegyeztető Tanács) ülés volt. Az FRSZ szakértőjeként vettem részt, és írásban is felhívtam az illetékesek figyelmét a fából vaskarikára az önkéntes és magánnyugdíjpénztárak különbözőségére. Hiába. Az utasítás ennek ellenére változatlan hibával jelent meg. Aztán az Igazságügyhöz tartoztunk Draskovics Tibor – Forgács - Takács Albert. Nemcsak levelezés van ebből az időből, de velük sikerült érdemi intézkedést is elérnem a Pénztár érdekében.

Bankok próbálkozásai

Azért a Rendőrpénztár alapítása és beindítása másoknál is beindította az ingerenciát. 1995. áprilisában -már az új helyen- beállított az FRSZ két funkcionáriusa Pintér Lajos vezetésével, hogy számoljak be a pénztári munkáról. Megkérdeztem, hogy mint pénztártag, vagy mint szakszervezeti funkci érdeklődik. Válaszolta, hogy mint szakszervezeti. Ezért a beszélgetést én befejeztem. 

Ennek ellenére Fábián Ágotának és az FRSZ-nek elég sokat köszönhettem a Pénztár nevében is, mert így szélesebb körben lehetett eljutni az állományhoz. Részt vehettem a Kongresszusaikon, választmányi üléseiken is. ’95. áprilisban egy szerdai napon a K&H elnök- vezérigazgatójához voltam berendelve. Előtte az FRSZ főtitkárával volt találkozóm. Együtt mentünk be Erőss János elnök vezérigazgatóhoz, aki elmondta, hogy megbeszélte a rendőri vezetéssel, hogy a K&H fogja a számlánkat vezetni. Közöltem vele, hogy az előkészítés során tőlük is kértem anyagot és volt jobb, de megkérdeztem, hogy kivel beszélte meg? A rendőri vezetést emlegette. Megkérdeztem, hogy az Igazgatótanács tagjaival beszélte meg? Valenta László akkor egy hete Hévízen volt, Farkaslaky Erzsébet tüdőgyulladással otthon. Kiderült, hogy egyikőjükkel sem tárgyalt. Én meg közöltem, hogy ha a portással beszélte meg, akkor az nem vonatkozik a Rendőrpénztárra. Azért kaptunk egy kávét, amit még megittunk.

A befektetéseket a kezdeti időben magunk végeztük. Ha átutalták a tagdíjakat -és kezdetben bejött már legalább félmillió forint, akkor 4 szervezettől kértem ajánlatot. A Nemzeti Bank államkötvény kondícióit meg naponta néztük. Legtöbbször a Magyar Külkereskedelmi Banktól, a New-York Brókertől és az ABN Amro Banktól kértem be ajánlatot faxon és a legkedvezőbbet választottuk. Az MNB pénztárában és az MKB befektetési üzletágában hamar ismert lettem. Letétkezelésre sem költöttünk az első 3 évben, mert akinél vásároltunk, azzal állapodtunk meg, és ebben az időben költségmentesen vállalták az értékpapírok kezelését. Ekkor még nem vezették be a dematerializált értékpapír-kezelést és még nem volt kötelező a Központi Elszámoló és Értékpapír-kezelő (KELER) igénybevétele sem. Elvileg 20 Millió forint felett már a vagyonkezeléssel és értékpapír-kezeléssel külső szervezetet kellett volna megbízni, de sikerült 400 Millióig megúszni a felesleges költségeket. Majdnem 400 millió forintig 20-30 százalékos hozamot értünk el a saját vagyonkezeléssel és sem veszteséget, sem felesleges költséget nem kellett elszámolnunk.

A kezdeti időben a pénztárakra vonatkozó rendelet a vagyonkezelés költségét kizárólag a működési alap terhére kellett volna elszámolni. A Magyar Pénztárszövetségben a Felügyelettel is vitatkoztam emiatt, mert mi a keletkezett hozamból számoltuk el a költségeket. A jogszabályok alkotói nem mérték fel, hogy a vagyon felhalmozása miatt a befizetett tagdíjakból levont költség bizonyos méretnagyság felett már nem fogja fedezni a vagyonkezelés és letétkezelés költségeit. Nem biztos, hogy ezért, de változott a jogszabály, és nekünk nem kellett átállni, mert már a kezdetektől úgy csináltuk.

Rendeletileg kötelezték a pénztárakat, hogy vegyenek igénybe vagyonkezelő szervezetet, vagy olyan feltételekkel alkalmazzanak vagyonkezelésre munkavállalót, ami elviszi a haszon egy jelentős részét. Kötelezték a pénztárakat arra is, hogy a letétkezelésre valamelyik bankot vegyék igénybe, pedig az értékpapírok nyilvántartását kizárólag a KELER végezte. Később a vagyonkezelőnek sem lehetett közvetlenül utalni a pénzt, hanem át kellett futtatni a letétkezelőn. Ez mind többletköltség volt nekünk, illetve a pénztártagoknak, sőt 2010. után a tranzakciós költség bevezetése miatt „szeretett” államunknak külön bevételi lehetősége is lett.

Horn Gyula és a tagság állami támogatása

Az önkéntes pénztárak beindításának érdekében az állam támogatást akart adni. A tervezet szerint a közszolgálatban állók közül mindazok kaptak volna, ahol a munkáltató is adott már munkáltatói tagdíj-hozzájárulást. A belügyi szervezetek pedig nem adtak. Mivel napokon múlt a dolog, kénytelen voltam a fejhez fordulni. Tudtam, hogy az építők napján Horn Gyula miniszterelnök kimegy a Hűvösvölgyi Nagyrétre, ezért én is odamentem. Egy A4-es oldalon az otthoni Erika írógépemen megírtam a javaslatomat. azt, hogy kapjon mindegyik közszolgálatban dolgozó pénztártag támogatást, függetlenül a munkáltatótól. A Hűvösvölgyi Nagyréten a MSZP Baloldali Blokk munkástagozatának sátra üresen állt. Nem voltam se előtte, se utána párttag, de odaálltam a sátor elé. Jött Horn Gyula. Kezet nyújtott : „Szervusz elvtársam! „. Bemutatkoztam és egyből felvetettem a problémát. Ez hosszú, mondta, mire előkaptam a farzsebemből a leírt javaslatomat, és a miniszterelnök átvette. A fórumot még megvártam. Sándor László, a SZOT akkori főtitkára volt a moderátor, aki bemondta, hogy Kövesi elvtárs önkéntes nyugdíjpénztári problémát vetett fel. Horn leintette, hogy ezt itt nem lehet megválaszolni. 2 nap múlva kaptam a titkárságától tájékoztatást, hogy kiadták Békesi László pénzügyminiszternek a feladatot. Ezután a BM-et tájékoztatták, és kiegészítő információt kértek. A BM-től felhívtak, hogy mi dolgom a miniszterelnökkel. 

A lényeg, hogy tudtunk több mint 14 Millió forintot a tagjainknak szerezni 1995-ben és 1996-ban, 2 x 6.148 Ft-ot tagonként. De miért legyen egyszerű a feladat? Nem a pénztárak igényelhették le a pénzt, hanem a munkáltató. Farkaslaky Erzsi szervezte a munkáltatókat, hogy igényeljék a pénzt. A munkáltatók többségükben felkészületlenek voltak, ezért jelentős feladat volt a tájékoztatás és a noszogatás. Volt olyan tűzoltóparancsnok, aki nem volt hajlandó aláírni az igénylést, így az ott lévő pénztártagok nem kapták meg a támogatást.

Ezt követően Horn Gyulával a miniszterelnöksége alatt még több alkalommal tudtam beszélni a Köztársaság téren, a 110-es teremben, mert a Hűvösvölgyi Nagyréten aláírtam, hogy szívesen fogadom a Baloldali Blokk munkástagozatának meghívását a rendezvényeikre. Párttag nem lettem, de tanácsadóként még a munkástagozat vezetősége mellé is beválasztottak, sőt a munkástagozat két országos választásánál mint levezető elnök vállaltam pártonkívüliként feladatot.

Utolsó találkozásom Horn Gyula miniszterelnökkel a 2006-os választás után a Bécsi úti Euro-centernél történt. Gratuláltam az MSZP győzelméhez, melyet kedvesen megköszönt. Büszke vagyok, hogy emlékezett rám és a Rendőrpénztárra.

Tagszervezés, kiegészítés

1995. nyarán, egy vasárnapi napon erős köhögés után rosszul lettem. Köl-döksérvem lett. Hétfőn reggel bementem a BM-kórházba a sebészetre. Várjak, mondták, mindjárt jön a Hentes doktor. Mondtam, elnézést, nekem nem hentes, hanem sebész kell. Így, ha jól emlékszem, Dr. Szabó Medve Illés lett az operatőr. Nagyranőtt ember volt. Műtét előtt jött az altatóorvos. Mondta, hogy gerincbe érzéstelenít. Én mondtam, az nem megy! A Bechterewem (másképpen SPA – gerinc kóros elmeszedése) miatt nem engedtem a gerincemhez nyúlni. Megjegyzem régen büszke voltam az egyenes gerincemre, most meg képtelen is lettem, a hajlongásra, hajbókolásra. Akkor helyi érzéstelenítés lesz. Bevittek a műtőbe. Közrefogtak, felnyitottak. Javában munkálkodtak, hogy visszategyék azt, aminek benn kell lenni, amikor mondtam a műtőorvosnak, hogy mindjárt elájulok. Ő meg mondta, hogy ne tegyem, inkább beszéljek. Így sikerült kiselőadást tartanom a Rendőrpénztárról. Volt, hogy a szike megállt a levegőben, amikor a műtőorvos kérdést tett fel. Műtét után a megfigyelőből felvittek a kórterembe. Még zöld köpenyben jött fel a kórterembe Wallandt Zsuzsa, aki a műtétem alatt benn volt. Kérte a jelentkezési lapot. Véletlenül volt nálam. Belépett és ő lett a BM Kórházból a küldött, amíg még volt BM Kórház.

Az esetnek híre ment, és amelyik szakrendelésen megfordultam, mindegyiken igényelték a tájékoztatást. Így jutottam be az összevont állománygyűlésre is még Dr. Doleviczényi Péter igazgató főorvos idejében.

Csányi Sándor a Pannónia utcai irodában

A Rendőrpénztár mégiscsak nagy falat lehetett, mert az OTP is bejelentkezett. A Pannónia utca IV. emeletén, a majdnem ablaktalan „elnöki” szobámban fogadtam delegációjukat. Csányi Sándor elnök-vezérigazgatóval jött Róth Nándor, a Garancia Biztosító akkori vezetője, meg talán a Zala megyei igazgató. A kezdés ugyanaz volt, mint a K&H-nál. És a folytatás is, bár sikerként könyvelhettük el, hogy a találkozót követően az OTP leállt tagjaink elcsábításával. Előtte Békés megyéből a tagság felét elvitte az OTP Nyugdíjpénztár Gál László Békés megyei főkapitánnyal és Gulyás István gazdasági helyettessel együtt. Gulyás úr még egy eset miatt beírta magát a negatív kedvenceim közé. 

Az Önkéntes Pénztárak Fel-ügyelete az engedélyokmányt úgy adta ki, hogy az Alapszabályt pár ponton módosítani kellett és a Pénzügyi tervet is el kellett fogadnia a Közgyűlésnek. A megismételt közgyűlésen Gulyás úr a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság gazdasági igazgatója volt ekkor és a Közgyűlésen kifogásolta a Pénzügyi tervet. Mivel előzetesen nem kérte a betekintést, lehetőséget adtunk, hogy nézze át a Pénztár irodájában. Az ügyeletet tartó kolléganő elmondta, hogy az igazgató úr a belügyi telefonon folyamatosan telefonálgatott, a tervet át sem lapozta. Majd visszajött a közgyűlésre és közölte, hogy a költségek magasak, és javasolta, hogy a Közgyűlés tagjai javasolják az átdolgozást. És mivel ő volt a nagy közgazda „szakmai hozzáértő”, ráadásul rendőr alezredes, kénytelen voltam a tervet annak megfelelően átdolgozni.

Több banki-biztosítói próbálkozás

Próbálkozott az ING és a Winterthur Nyugdíjpénztár is hasonló eredménnyel. Például a Tolna megyei tűzoltóparancsnokságról telefonáltak, miszerint a Winterthur ügynöke közölte, hogy a Rendőrpénztár beolvad hozzájuk és átlépési nyilatkozatokat akartak aláíratni tagjainkkal. A telefont követően egy tagunk sem lépett át és a központtól intézkedést kértem a jövőben hasonló esetek mellőzésére. Volt olyan kerületi rendőrkapitányság, ahol valótlan adatokkal léptettek át jelentős számú tagunkat, majd kénytelenek voltak visszaléptetni őket fellépésünk eredményeként.

Határőrségi tagjaink érdekképviselete Göncz Árpád köztársasági elnök segítségével

1995. Megtudtam, hogy a Határőrségnél a személyzeti vezetőknek lesz továbbképzés Adyligeten. Meghívattam magam és ezt követően Győrből, Körmendről 58-an be is léptek. Közben a BM HŐR szerződést kötött a Honvéd Nyugdíjpénztárral, ezért a nálunk lévő tagok érdekében szerződéstervezetet küldtem a HŐR országos parancsnokának, Nováky Balázs úrnak. A BM jogi osztályán a HŐR-nek hibás jogértelmezést adtak, ezért elutasítottak. Ők is meg a Polgári Védelem is, ezért 16 hónap késedelemmel jött létre a szerződés úgy, hogy közel 60 levelet kellett írnom, megkeresést kellett tennem. Az ügybe megpróbáltam bekapcsolni Kuncze Gábor belügyminisztert, az államtitkárokat, a szakszervezeti főtitkárokat, az Önkéntes Pénztárak Felügyeletét. 

A megoldás akkor közeledett, mikor az államfő személyes testőrségének egyik vezetője ügyintézésre bejött a Pénztárba. Göncz Árpád köztársasági elnökhöz írt levelemet Szilágyi úr személyesen elvitte és kézbesítette. A határőrség vezetése Nováky és Unger urak még kicsit húzták, halasztották az ügyet, de utólag átutaltatták az elmaradt hozzájárulást is. Ez alatt az idő alatt az 58 főből csak 4-en léptek át a Honvédba, mert vagy nem bíztak a törvény magvalósíthatóságában, vagy, mint például K. Dezső, bekerült a vezérkarba és utasítást kapott az átlépésre. A másfél év alatt készült vagy 60 darab irat, levél, de többszöri kérés ellenére sem jutottam be a Labanc utcában a HŐR országos parancsnokához. Előadásra az egyik szakszervezetük ugyan meghívott és akkor léptek be hozzánk a jogi osztályuk munkatársai is. Balogh János is ez alatt az idő lépett be és maradt hű a Rendőrpénztárhoz és ekkor ismerkedtünk meg a Határőrség lapjának főszerkesztő-helyettesével, Ugró Szilárddal is, aki a Somlóin tartott közgyűlésünkön részt vett, majd párhuzamos tagságot létesített és jelentősen támogatta a Pénztárat. Cikkel, közvetlen munkasegítséggel, közreműködéssel.

A gerincbetegségem miatt majdnem minden évben a szabadságom terhére a BM Hévízi szanatóriumában töltöttem pár hetet. Egyik alkalommal Oláh András igazgató főorvos irodája előtti folyosón megütötte a fülemet a mögöttem jövők beszélgetése. Az egyikük szidott, a másikuk védett. Egyikük ismert, a másik még nem. A Rétsági Rendőrkapitányságon már tartottam tájékoztatót, a kapitány, Gábriel úr már ismert, Nováky úrral pedig csak levelezésben voltam. Szidott, mint a bokrot, mert voltam olyan pofátlan, hogy képes voltam Göncz Árpád köztársasági elnökhöz fordulni, így Kuncze Gábor belügyminiszter és Zsuffa István közigazgatási államtitkár is megtudta az afférunkat. Utasították, hogy írja alá az általam küldött munkáltatói szerződéstervezetet. Gábriel hiába bizonykodott, hogy annyira nem vagyok gonosz, majd szólt, hogy ugyan már forduljak meg! A kölcsönös bemutatkozás után a sarki „csillagvizsgálóban” beszéltük meg a dolgainkat. Sajnos, Lajtár József akkori gazdasági helyettes államtitkár, meg Unger István, a HŐR gazdasági vezetője a Honvéd Pénztár támogatásában volt érdekelt, ezért a HŐR állomány jelentős részét a Honvéd Nyugdíjpénztárba irányították.

A határőrségi és polgárvédelmi küzdelemről 1998-ban a Szemere Bertalan Rendvédelmi Tudományos Társaság konferenciáján számoltam be és a történteket, mint Szociálpolitikai esettanulmányt a Rendvédelmi Füzetekben (periodikában) is közzétették, valamint a mellékletekben a kiadványok között olvasható.

Göncz Árpád köztársasági elnök úrtól 2 levelet is kaptunk. Egyet a Pénztár, egyet nekem küldött. A leveleire mind a Pénztár, mind jómagam büszkék vagyunk.

A Rendőrpénztár elhárította a III. Világháború veszélyét!

Az első tagi elszámolásunk rendkívüli kifizetés volt Papp Györgyné miatt, aki a GEI Anyagi osztályán titkárnő volt. Sajnos, nem ment, vagy nem tudott időben orvoshoz menni, így korán távozott közülünk. A második - bár nyugdíjként az első szolgáltatás Gyóni Pál elszámolása volt. 1996-ban még nem volt meg a 3 éves tagság kötelező előírása, ezért el tudtuk számolni a nyugállományba kerülő kollégát. Az eseményre a ZSARU munkatársát is meghívtuk és az azóta kialakított átutalásos rend helyett a Pénztár irodájában adtuk át a járandóságát. Fénykép is készült és a ZSARU következő számában megjelent, hogy a Rendőrpénztár elhárította a III. Világháború veszélyét. Dr. Pintér Sándor, az országos főkapitány az előkészítés során megjegyezte, hogy nem szívesen támogatja a Rendőr-pénztárt, mert a rendőrpénztárak elődei a pénzt 1888 óta begyűjtötték, majd mindig kitört egy aktuális világháború. Erről egy glosszát is írtam 1996-ban, amit az internetes honlapunk és a kiadványaink is tartalmaztak. S hogy ne kelljen keresgélni ide is beszerkesztettem:

V i l á g s z e n z á c i ó !

Szenzációs hír jelent meg a ZSARU Magazin egyik számában. A szerényen megfogalmazott rövid hír fényképpel dokumentálva adja tudtára mindenkinek azt a tényt, hogy a III. Világháború veszélye egyszer és mindenkorra elhárult.

" NEM LESZ HÁBORÚ ! "

Az Első Rendőri Kiegészítő Nyugdíjpénztár előkészítése során a rendőrség egyik vezetője ismertette előtanulmányainak tapasztalatát, amely szerint az eddigi rendőri nyugdíjpénztárak történeti tündöklése szomorú eredményt mutat. A pénzt begyűjtötték, de a kifizetést az épp kitört világháborúk meghiúsították. Ez a hagyomány tört meg 1996. január 15-én, így megnyugtathatjuk a közvéleményt, miszerint nem lesz harmadik világháború.

Gy. Pál nyugállományú alezredes felvette a nyugdíjpénztártól az egyéni számláján szereplő összeget! „

A hír megjelenésére az Első Rendőri Kiegészítő Nyugdíjpénztár vezetése felkészült. A köszönő-levelek és gratuláló levelek fogadására egy két-ajtós szekrényt, a békeszeretőktől remélt adományok fogadására a bankszámlájukat ürítették ki. Előkészítették a számítógépeiket, nyomtatóikat, másológépüket a köszönőlevelek és adományok miatti adóigazolások készítésére. Ugyancsak előkészítették a békeszervezetek részére írt köszönőleveleiket, melyben a Béke Nobel - díjra való ajánlásokat fogják nyugtázni.

A nemes egyszerűséggel megfogalmazott szenzációs bejelentés nyomán lázas sietséggel szerveződtek akciók. Először az MTI és a CNN tudósítói kezdték meg értekezéseiket, arról, hogy be merjék-e jelenteni ezt a tényt a világnak. A valós tény alapvetően változtatná meg a jövőbeni bel és külpolitikánkat, ezért az óvatosság különösképpen indokolt, így hát kezdetben a kivárás és elhallgatás taktikáját alkalmazták.

A parlament a Honvédelmi bizottság és a honvédség kérésére rendkívüli, zárt, titkos ülést hívott össze. A Parlament ítélőszéke elé citálta a hír cenzurálatlan megjelenését elősegítő szerveket, szervezeteket.

A Honvédelmi tárca vezetője írásos tiltakozó jegyzéket juttatott el a Belügyminiszterhez, melyben biztosította kollégáját, miszerint a bűnözés teljes és totális megszűnéséről még annak bekövetkezése esetén sem fog közleményt megjelentetni a Honvédelem című folyóiratban.

A riadalom indokolt volt, mivel feleslegessé vált a Magyar Honvédség további fejlesztése, sőt fenntartása is okafogyottá vált. Indokolatlan a NATO munkálatok fejlesztése, a haditechnikai eszközök beszerzése, a katonai repülőgépek beszerzésének előkészítése.

A Svédországban és az Egyesült Államokban tartózkodó katonai küldöttségek tagjai kezdték bizonytalanul érezni magukat. Az indokolatlan utazás költségeit a kitörő világbéke első reagálásaként netán ki kell fizetniük?

Esetleg a napidíjaikat sem fogják megkapni?

A honvédelmi költségvetés drasztikus lecsökkentése a magyarországi fegyvergyártó cégek új, idegen ajkú, de már tört magyarságtudattal rendelkező egyes tulajdonosait kétségbeesett öngyilkossági kísérletekre késztette. Szerencsére a kísérletek ugyanúgy csődöt mondtak, mint egyes új termékeik.

A gazdaság, a vállalkozó réteg kezdett fellélegezni. Várhatóan a központi elvonások csökkenése fellendíti a honi gazdaságot. Az adók csökkenése általános jólét reménysugarát villantotta meg, melyet a felvillanás időpontjában más erők azonnal megkíséreltek lefojtani.

A profitérdekelt óriáscégek azonnal nyilatkozatháborúba kezdtek. Igyekeztek megnyugtatni az ország lakosságát, hogy a világpiaci árak csökkenése a magyarországi közgazdasági szabályozók következetes gyakorlatának érvényesülése miatt itt állandóan és következetesen folyamatos ár-növekedést fog eredményezni.

Minden fórumon és minden szinten igyekeztek a hír jelentőségét elhallgatni, rontani és rombolni.

A Magyarországon tartózkodó IFOR - SFOR erők a hír hallatán azonnal intézkedni kezdtek.

Logisztikai bázisaikról magyar népviseletbe öltözött katona fiúkat és katonalányokat küldtek a összes újságárus-pavilonhoz, hogy felvásárolják a ZSARU szabad számait. Érdekes jelenség volt, amikor a cifraszűrbe és bű gatyába öltözött haarlemi fiúk az aluljáróknál a 100 tonnás terepjáróikból kiszállva tört magyarsággal kérték a ZSARU Magazin számait. Ugyanez más újságosbódéknál matyó hímzésű blúzokba öltözött sokszoknyás, a hideg miatt szederjes ajkú, szegedi papucsos lányokkal történt meg.

Egy képes újság sem maradt eladatlanul, s a remittendáért érkezők csodálkoztak a kiürült standok láttán.

A nehézsúlyú járművek a körúton végighaladva a városvédők örömére ismét előállították Buda-Pest egyesülés előtti állapotát. A beszakadt úttestben ismét folyt a Duna és élelmes vállalkozók gumicsónakkal szállították a járókelőket a két part és a torlódó jégtáblák között.

Mások hosszú rudakkal egyensúlyozva ugráltak jégtábláról jégtáblára, mivel a csónakosok a bliccelőket a jeges vízbe lökték. A ZSARU árfolyama megnőtt. Egy-egy példányért már heti csónakbérletet is lehetett kapni.

A logisztikai bázisról kiszivárgott hír a Honvédség vezetőinél is hasonló reakciót váltott ki. Kiküldték a sorállományt és hivatásos elöljáróikat a ZSARU felvásárlására. A tisztek vették a ZSARU számait, egyesek titokban, lopva egy - egy példányt hazavittek, a sorállomány tagjai pedig az összes színes másológépet tartalmazó irodát, üzletet megszállva sokszorosították azt.

Helyi csatározások alakultak ki, mivel a békehadtest és az üdvhadsereg főnixmadárként támadt fel a csaták füstölgő romjain.

Közben a Parlament a napirend előtti felszólalásokon túljutva, különös módon kezdett egységes álláspontot képviselni:

Megállapították, hogy már megint a sajtó az oka mindennek, mert indokolatlan pánikhangulatot teremt a világbéke, a háborúmentesség lehetőségének felvillantásával. Mi szükség lenne a fegyverekre, a katonákra, a fegyvergyártó cégekre, s ne adj Isten a különböző politikai tényezőkre világbéke és általános jólét esetén.

Orwelli gondolat - el vele!

A cikk megjelenését elősegítő szervezetek elmarasztalására nem került sor, mert mentségükre szolgált az a tény, hogy a szenzációs hírt nem a címlapon, hanem a harmadik oldalon és egy továbblapozásra, a fej elfordítására késztető fénykép közelében jelentették meg.

Az azonnali intézkedések már csírájában sikeresen elfojtották a világbéke lehetőségét. A békeszervezetek ismét azon tanakodtak, hogy a Béke Nobel - díjra talán egy terroristát kellene javasolni, mert már két napja nem ölt meg senkit.

Leslie Stoner /1996.”

Belső problémák és kezelésük

Az olyan kezdeti nehézségekre, mint az Ellenőrző Bizottság részéről a bankok félévenkénti pályáztatásának és váltásának igénye, vagy a pénz valótlan parkoltatásának közgyűlési felvetése miatt kénytelen voltam közgyűlésen bizonyítani a támadás megalapozatlanságát. Hiába mondtuk, hogy egy folyószámla-vezető bank váltása egy-két százalékpont előny esetén többszáz, majd többezer pénztártag és ekkor már százat meghaladó munkáltató esetén nem olyan egyszerű, az ellenőrző bizottságot nem lehetett meggyőzni. Még az ellenjegyzéshez is ragaszkodni akartak. Nyilvános igazgatósági üléseken kemény csatákat vívtunk. A főkapitánnyal kötött megállapodásból a Felügyelet kihúzatta azt a pontot, melyben vállaltuk, hogy az ORFK–nak joga van a Pénztárhoz ellenőrző személyt küldeni és indok esetén ellenőrzést végezni. A megállapodásból ezt a pontot kihagytuk, de szóbeli megállapodás alapján biztosítottuk a lehetőséget, hogy az ORFK ellenőrzési részlegétől Kiss Attila r. alezredes figyelemmel kísérje a munkánkat. Volt, hogy épp az ORFK megbízottja védte az igazgatótanács álláspontját az ellenőrző bizottsággal szemben. 

Az igazsághoz tartozik, hogy a Pénztártörvényt az ORFK megbízottja elolvasta és ez a bírálóinkra nem volt elmondható. Az ORFK vezetése által megbízott először vizsgálódott, majd belépett a Pénztárba és később az igazgatótanács tagjaként is tevékenykedett. Az ellenőrző bizottság elnöke a kezdeti időben javasolta a Kecskeméten –a később megbukott Tribuszerné által- szervezett cash-flow szerű pilótajátékba való befektetést, Ezt is kivédtük. 1997-ben még a Somlói úton tartottunk közgyűlést, amikor kibővítettük az igazgatótanács és ellenőrző bizottság létszámát 5-5 főre. Az ellenőrző bizottság lakossági bakszámla-kamatokat lobogtatva igényelte a bankváltást, pedig ekkor már a napi folyószámla-egyenlegre is az 50 millió forint feletti lekötött betét felett 50 százalékponttal kaptunk kamatot. Ekkor egyes megyei főkapitányságokról kölcsönösen egymást javasolták a küldöttek a vezetésbe. 

Sokan be akartak kerülni a Pénztár irányításába, annak ellenére, hogy ekkor még egyetlen fillér tisztségviselői díjat sem fizettünk. A tagság elvárása is ez volt, sőt később is visszaköszönt a szemlélet, hogy egyetlen fillér dotáció nélkül kezeljük a Pénztár vagyonát, végezzük a munkát. Ez a közgyűlések és igazgatótanács- ellenőrző bizottság együttes ülések jegyzőkönyveiből is kiderül. Az igazgatótanács tagja lett Parti István érdi tűzoltóparancsnok helyett Paksy Péter 1997-ben. Aztán 2000-ben ellenőrző bizottság elnökének választotta a közgyűlés. Ezt követően még az igazgatótanács felett is állandó felügyeletet akartak volna megvalósítani. Ezt is kivédtük főként a tagság bevonásával, mert mind a közgyűlések, mind az igazgatótanács-ülések az első tíz évben nyilvánosak voltak, azokon bármely pénztártag, sőt érdeklődő részt vehetett. A tagjaink is láthatták, érzékelhették, hogy nyílt lapokkal játszunk, és a tagok érdekeit képviseljük és megvédjük. Igaz volt a szlogenünk „Szolgálunk és szolgáltatunk”

Ha jól emlékszem, Ugró Szilárd hőr. alezredes még nem volt tagunk, amikor telefonon megkérdezte jöhet-e a közgyűlésre. Jöhetett, belépett és önkéntesként is segítette a Pénztár munkáját.

A később szerencsétlenül járt Stork Károly a fővárostól 120 kilométerre lévő városkából ígérte, hogy az egész ország rendőrségét beszervezi.

Sorolni lehetne, mit kellett a régmúlt években Farkaslaky Erzsébettel közösen megoldanunk, eltűrnünk, elszenvednünk, leküzdenünk, mert 17 év alatt a Pénztár vezetéséből csak mi ketten álltunk folyamatosan rendelkezésre. Az első időszakban még a szó szerinti jegyzőkönyvek rögzítését is meg kellett oldanunk, mert nagy volt a bizalmatlanság. Ha valaki beleássa magát a közgyűlési jegyzőkönyvekbe, az elején talál 100 oldalast is. A vita az egyszemélyi aláíráson, ellenjegyzések előírásán néha a személyeskedésig fajult. Az EB egyik a tagja igényelte a pénztári bizonylatokon az 5 különböző aláírást már akkor, amikor összesen hárman voltunk a Pénztárnál: Farkaslaky Erzsébet, Sényi Tiborné, meg jómagam. Megkérdeztem, hogy az utcára menjünk, és egy gyalogost kérjünk fel a különböző aláírások miatt? A probléma főként abból adódott, hogy egy civil szervezetet alapítottunk, de a belügyi dolgozók a belügyben, rendőrségnél és a tűzoltóságnál szerzett tapasztalataikat akarták a Pénztárra rákényszeríteni. Ennek kivédése elég sok energiát vitt el az első 10 évben. 2005. után javult meg a kapcsolatom az akkor választott új EB-vel és lett könnyebb a munkánk. Előtte Farkaslaky Erzsébet sokat tett a feszült helyzetek feloldása érdekében.

RÉT -ülésen is képviseltük a Pénztárt

1996-ban Valenta László leváltása után, RÉT-ülésen az új gazdasági főigazgatóval, Jenei Zoltánnal is volt ügyem. Még a Somlói úton az FRSZ meghívott szakértőjeként részt vettem azon az ülésen, melyen Jenei Zoltán, az új gazdasági főigazgató képviselte az ORFK-t. Jenei úr közölte, hogy „márpedig nyugdíjpénztárra nincs szükség, majd megszüntetjük”. Finoman felhívtam a figyelmét arra, hogy a megszüntetésnek formai akadálya van. Nevezetesen az, hogy Ő még nem tagja az Első Rendőri Kiegészítő Nyugdíjpénztárnak. Lépjen be, jöjjön el a közgyűlésre és tegyen javaslatot a megszüntetésre. Ha a tagok többsége egyetért, akkor természetesen elhárul az akadály. Jenei úr nem lépett be a Pénztárba, még megkísérelt egy ügyben j jelentést kérni a Pénztárról, de rövid úton tájékoztattam, hogy a Pénztár önálló jogi személyként nem tagozódott be a Rendőrségbe. Ezt követően békén hagyott minket, sőt szerencsére ebben az időben az ORFK támogatása sem csökkent. Amikor a BM helyettes államtitkára lett, egészen korrekt kapcsolatba kerültünk.

Egészségpénztári terv 1.

1996-ban már volt javaslatunk, előterjesztésünk egészségpénztárra, amit Farkaslaky Erzsivel közösen készítettünk. Ebbe a BM Kórház és Intézményeit apportként javasoltuk bevinni. Ha elfogadják a javaslatunkat, akkor nem szűnt volna meg a BM Kórház, mert a BM-hez közvetlenül 65-70 ezer fő tartozott az önkormányzatok személyi állománya nélkül. És a családtagok is számítottak volna. Igaz, hogy az alapítás pénzügyi feltételeit a BM-től igényeltük, mert az önkéntes nyugdíjpénztárt egyetlen belügyi fillér nélkül alapítottuk, és elég volt egyszer naivnak lenni. A Belügy akkor még személyzeti, majd humánpolitikai részlegétől évente megkérdezték, hogy fenntartjuk-e az előterjesztést. Mi közöltük – Igen. Ezzel egy évig mindig megvoltak.

A BM egészségügyeiért akkor egy időben Dr. H. András pénztártag volt a felelős, akivel tájékozódó beszélgetésre elmentünk a Dimenzió Pénztár vezetőjéhez. Naivságomat jellemzi, hogy amikor Dr. H. A. megkérdezte: neki személy szerint mi lenne az előnye, ha a belügyet bevisszük a Dimenzióba, akkor én kiszálltam a megbeszélésből és otthagytam őket.

Egészségpénztári terv 2.

1998-ban dr. Pintér Sándor lett a belügyminiszter, Valenta László a kabinetfőnök. Egy nevenincs pénztárszervező győri cég több milliós ajánlatot tett a BM-nek egészségpénztár alapítására. Az anyagot véleményezésre a kabinetfőnök hozzánk küldte. Felhívtuk a figyelmét arra, hogy a többmilliós előterjesztés kb. annyit ér, mint amennyit egy olló és a papír érdemel. A jogszabályok, meg az Önkéntes Pénztárak Felügyelete által 1996-ban kiadott kézikönyvből kivett anyagok összemásolásával készült javaslatot kaptunk meg véleményezésre. Így sem a mi, sem más előterjesztése alapján sem alakult meg egészségpénztár. Úgy emlékszem, az FRSZ novemberi Dobogókői Kongresszusán a Pénztárról tartottam tájékoztatót, prof. Dr. Halmi László pedig a lehetséges BM- egészségpénztárról. A szünetben dr. Felkai Lászlóval, Dr. Halmi Lászlóval beszélgettünk a BM Egészségpénztár lehetőségéről, én felkínáltam a segítségünket, melyet a Rendőrpénztár alapításában szereztünk. 

Dr. Halmi úr közölte, miszerint bírja a miniszter ígéretét, hogy 1999. márciusára megcsinálhatja a belügyi egészségpénztárt és őneki nem kell a mi segítségünk. Így aztán belügyi egészségpénztár nem is lett megalapítva. Önsegélyező pénztár sem, pedig a belügyi állománynak szüksége lett volna és lenne ma is rá. Az előterjesztést ugyancsak Farkaslaky Erzsébettel közösen készítettük, de a BM nem igényelte,

És önsegélyező pénztár sem, lett a belügyben, bár egy kezdeményezésről a BRFK-n belül volt némi információnk.

A BM Magánnyugdíjpénztár előkészítése és meghiúsulása

A magánnyugdíjpénztár alapításában is futottunk egy-két kört. Még Hruska Ferenc volt a GEI igazgatója, amikor a Belügyi Magánnyugdíjpénztár alapítására tettünk javaslatot. Mivel az alapítás feltételei szigorúbbak voltak, -ügyvezető, belső ellenőr, stb.- ezért a pénzügyi feltételekhez igényeltük volna az ORFK többi szerveitől, vagy a BM-től az alapításhoz szükséges pénz előzetes vállalását. Az alapítási szándéknyilatkozatot az ORFK Gazdasági Főigazgatóság a Gazdasági Ellátó Igazgatóság, a Köztársasági Őrezred, a Budapesti Rendőr-főkaptányság és a Készenléti Rendőrség gazdasági vezetése mellett a Rendőrpénztár elnökeként én írtam alá. Ebben az alapítási és az első év finanszírozásának költségeként 60-80 Millió Forintot határoztunk meg, melyet a fenti szervek dobtak volna össze és a Rendőrpénztár a pénztáralapítási gyakorlatával és szellemi tőkével, meg a munka végzésével szállt volna be.

Itt is megvolt a szokásos hivatásos-közalkalmazotti különbség érvényesítése. Gazdasági igazgatói értekezleten tervezték a magánnyugdíjpénztár alapítását megbeszélni. A Tímár utcai eset megismétlődött. Előkészítettem az anyagot, a szándéknyilatkozatot, Hruska Ferenc a GEI igazgatója bevitte, én meg a Teve utcai aulában ültem és a sofőrökkel beszélgettem. Majd szólnak, ha kellek, aztán kijöttek az értekezlet végén. Ők már aláírták és én is csak írjam alá.

A Magánnyugdíjpénztár alapítását Lajtár József akkor gazdasági helyettes államtitkárként tette lehetetlenné, mert megtiltotta, hogy egyetlen fillért is adjanak a szervek erre a célra. Ezért Pusztai Lajossal, a Honvéd Pénztár igazgatótanácsának elnökével vettük fel a kapcsolatot. Az Önkéntes Pénztárak Felügyelete Debrecenben tartott konferenciát, melyen fehér asztal mellett sikerült egy együttműködési megállapodást előkészítenünk és aláírnunk alá, így a teljes belügyi állomány HONVÉD Magánnyugdíjpénztárba való belépését lehetővé tettük. 

A Honvéd Nyugdíjpénztárral kapcsolatban még volt másik jelentősnek minősíthető esemény is. Egy Kanadából hazatért honfitársunk rávette a Honvéd Pénztár vezetését, hogy a vagyonkezelésre alapítsanak konzorciumot. A Honvédelmi Minisztérium Gödi Pihenő-házában volt a több napos megbeszélés, ahova a MÁV, a Posta, a Föld-művelésügyi Minisztériumban működő Nyugdíjpénztár mellett a Rendőr-pénztár vezetését is meghívták. Volt, aki el sem jött, volt, aki az első nap távozott. Én a második napon megkérdeztem a kanadai honfitársunkat, hogy a kanadai cég milyen tőkével szállna be az üzletbe? Csak nehezen sikerült a választ kicsikarnom: -Hogy képzelem? Hát a szellemi tőkét ő hozná be, így a részesedése egyjogúvá tenné a pénztárakéval.

Így a Honvéd és a kanadai úr együttműködéséről Pusztai Lajos, a Honvéd Pénztár első elnöke számolhatna be, akit ekkor már leváltott a HM és még az igazgatótanácsból is eltávolították. A rossz nyelvek szerint a Honvéd pénztár annyit vesztett az ügyleten, mint amennyibe a Belügyi Magánnyugdíjpénztár alapítása került volna. A Rendőrpénztár nem bukott ezen az ügyleten. Igaz nem is utazhattunk ki Kanadába, mint a Honvéd Pénztár akkori ügyvezetője.

A Pénztárba az első 8.000 tag úgy lépett be, hogy csak saját tagdíj befizetése történt. Más ágazatoknál jelentős munkáltatói tagdíjhozzájárulás volt. Mi ilyen segítséget nem kaptunk.

Orbán Péter ORFK főkapitány még kinevezése előtt tag lett. Aztán egy Fadd-Domboriban tartott országos vezetőin 500,- Ft munkáltatói tagdíj-hozzájulásban sikerült megállapodni. Ezt Forgács László 1.000,- Ft-ra emelte.

Belső puccskezdemények

A Pénztárhoz írt köszönőleveleket közzétettük, ezt követően megkaptam az EB elnökétől, hogy ha ő ülne a székemben, akkor ugyanúgy kapná a köszönőleveleket. És tenni is akart érte!

-Már 6 éve működtünk, és 500,-, majd 1.000,- Ft munkáltatói tagdíjhozzájárulást adott a Rendőrség, ezért felfutó ágban voltunk, amikor a választás előtt dr. Balogh Béla szervezkedni kezdett az elnöki poszt megszerzésére. Megkereste a kapitányságokon lévő kapcsolatait, támogatókat akart szerezni. Farkaslaky Erzsébet nagy feladatot vállalt, mert neki köszönhettem, hogy folytathattam az elnöki munkát, dr. Balogh Béla pedig kiesett a pénztár tisztségviselői közül.

- 2004-ben, a Pénztár fennállásának 10. évfordulóján tartott ünnepségen az Ellenőrző Bizottság akkori elnöke, a nálam 20 évvel fiatalabb Paksy Péter az ünnepi közgyűlésen felvetette, hogy a betegségem miatt a Pénztár bármikor elnök nélkül maradhat. Ezért megpróbált szervezkedni is. A választás előtt már leosztotta a feladatokat: ő lesz az igazgatótanács elnöke, Kovács Gábor az Ellenőrző Bizottság elnöke. Nem jött össze. Engem újraválasztottak, ők pedig kiestek a vezetőségből, sőt Paksy Péter sajnos, 2 év múlva az Ipolyban életét vesztette.

A kezdeti időkben napi 12-16 órát dolgoztunk. Nem volt elegendő munkatársunk, nem volt szervezéssel megbízott személy, személyzet, szervezet. Például 1995. év végén még az adóigazolásokat is egyenként készítettük. Gépírónő hiányában az adatokat egyenként gépeltem be egy általunk kialakított és fénymásolt nyomtatványba. Farkaslaky diktált én meg pötyögtettem az elektromos írógép billentyűit. Még szerencse, hogy akkor csak 1.000 fős volt taglétszám. Az év végi adóigazolás, egyéni számlakivonat ellenőrzésébe, expediálásába besegített az Ellenőrző Bizottság, valamint szerencsére pár érdeklődő pénztártag is.

A főkapitányi értekezleten

2010-ig évenként legalább egyszer részt vettem az ORFK főkapitányi értekezleten. 2007-2008-ban a Rendőrséget erősen támadta az akkori ellenzék. Bene László akkori főkapitány tartotta az egyik utolsó ORFK vezetői értekezletét, amikor első napirendi pontként tájékoztatást adtam a Pénztárról. A főkapitány úr megkérdezte:–Befejeztem? -Közöltem vele, hogy nem. Ekkor már 60 elmúltam és sérelmesnek tartottam, hogy a Rendőrség tekintélyét nem védi meg a vezetői állomány. Ezért javasoltam, hogy adjanak mellém egy-két jogi végzettségű kollégát, és aki támadja a Rendőrséget, mint M. Krisztina, vagy B. Zoltán, vagy az azóta alkotmánybírósággal jutalmazott semmisségi törvény alkotója, azokat támadjuk vissza, pereljünk az állomány becsülete érdekében. Az aulában megfagyott a levegő és ez volt talán a harmadik, vagy negyedik főkapitányi értekezlet, ahol a hozzászólásom után nem köszönt el tőlem a főkapitány, hanem végig ott maradhattam. A szünetben Dégi úr, azóta nyugállományba vonult Somogy megyei főkapitány odajött. –Gratulálok! –mondta. –Mihez? A pénztári eredményhez?- kérdeztem. És megkaptam a választ, hogy hülye vagyok! (Megj.:igaz, ezt a Hévízi Kórház volt igazgató főorvosa is megállapította, amikor megkérdezte, hogy mennyiért alapítottam meg a Rendőrpénztárt és a válaszomat követően diagnosztizált.)

Bencze József lett az új főkapitány és egyik első vezetői értekezletén megkérdeztem, hogy ezt a javaslatomat átadta-e az elődje? Sajnos nem és nem jött létre a Rendőrség becsülete védelmére a mai napig sem csapat. Szerintem a semmisségi törvény is megelőzhető lett volna, ha a belügyi vezetés is úgy akarja. De ekkor még a Belügyminisztériumot is megszüntették, hogy a Rendőrség lejáratása alaposabb legyen.

Munkáltatói hozzájárulás miatt miniszteri közbelépés

Ebben az időszakban, a BM átmeneti megszüntetése idejében történt a Határőrség beintegrálása a Rendőrség szervezetébe. Nálunk 2008-ban 2000 Ft-ra emelték a munkáltatói tagdíjhozzájárulást. Az ORFK GF Főigazgatója, Lajtár József úgy akarta, hogy a határőrök kapják meg a Honvéd Pénztárnál alkalmazott 3 %-ot, a mi tagjaink meg csak a 2.000 Ft-ot. Erről már az ORFK utasítástervezet is elkészült, amit megkaptam az FRSZ-től és egyből megkerestem a GF Főigazgatóját. Nem fogadott. Az FRSZ-en keresztül előterjesztést tettem. Lesöpörték. Be akartam jutni Bencze József főkapitányhoz. Nem fogadott. 

Az Igazságügyi Minisztériumhoz tartoztunk, ezért Takács Albert igazságügyi miniszter úrnak küldtem e-mailt, hogy törvénysértést tervez az ORFK vezetése és azonnali segítségét kértem egy pénteki napon. Ugyancsak megkerestem a MSZP-s kapcsolatomat, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is tudjon az ügyről. 

Tudtam, hogy hétfőn ORFK vezetői értekezlet lesz. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Takács Albert IM miniszter is a meghívottak között volt. Nem voltam 

hivatalos a rendezvényre, de hétfő reggel telefonált Piros Attila államtitkár (pénztártag), hogy mikor tudunk a miniszternek küldött üzenetről tárgyalni. Mondtam, hogy akár azonnal bemegyek a Minisztériumba. Bementem, és megígérte, hogy ugyanolyan feltételekkel megkapja a munkáltatói tagdíjhozzájárulást a rendőri állomány. Sőt, az alacsonyabb jövedelmű állomány érdekében minimum 5.000 Ft/hót javasoltam. Igaz, hogy a maximum 20.000 is benne volt a javaslatomban. Még vissza sem értem a Pénztárba, kerestek az ORFK gazdasági vezetésétől, hogy azonnal menjek be. Kiderült, hogy a Miniszterelnök Úr megemlítette a vezetőin, hogy a kérdésben indokoltnak tartja a Rendőrpénztár bevonását. Így az igazságügyi államtitkár után a Gazdasági Főigazgatóhoz kellett mennem. Nálam ott volt az ORFK-utasítás, meg a Pénztártörvény kivonata. A tárgyalást azzal kezdtem, hogy a törvény kivonatát odaadtam Lajtár József főigazgatónak és Zsinka László személyügyi főosztályvezetőnek olvasási gyakorlatként. Sikerült az elképzelésemet megvalósítani, igaz kellett hozzá a minisztériumi segédlet. Így közel két évig a teljes állomány a 3 %-ot kapta, ill. az 5-20.000,-Ft/havi hozzájárulást a véleményem szerint jogszabálynak nem megfelelő cafeteria bevezetéséig.

A magasabb vezetőknek nem tetszhetett a felső korlát, mert másnap közel 30 perces telefonbeszélgetést folytattam az egyik rendőri vezetésben lévő pénztártagommal, aki az első ORFK-utasítás tervezete miatt már tervezte az átlépését a Honvéd Pénztárba. Sőt a Honvéd közgyűlésén már ott volt, mint potenciális Honvéd igazgatótanácsi tagjelölt. A közgyűlésen mellettem ült, mert a Honvéd Pénztár állományából nem ismert senkit. Engem meg a Honvéd Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár-tagok is jobban ismertek, mint a saját elnöküket, mert én ott voltam 1996-tól minden közgyűlésükön és többször fel is szólaltam, a Honvéd meg 16 év alatt 5 igazgatótanács-elnököt fogyasztott. Az viszont tény, hogy a HM anyagilag sokkal jobban dotálta a Pénztárat is meg a nyugdíjpénztári HM-es állományt is, nem úgy, mint a BM. Itt a BM-támogatás egy 386-os számítógéppel és a nyomatóval kimerült. Ez a rendőri vezető másnap átjött és egy órás beszélgetés után meggyőztem, hogy a Rendőrpénztárban a helye. Még most is tag (2013.)

Évi 24-25000 km futásteljesítmény

Főként az első 10 évben gyakran kaptam meghívást megyei és több esetben városi, állománygyűlésre, rendőr szakközépiskolákba. Farkaslaky Erzsébet sokat tett a szervezés érdekében. Így éveként 50-60 előadást is tartottam. Rendőrnapokon és az őszi rendezvényen is mindig képviseltük a Rendőrpénztárt. Farkaslaky Erzsébettel, aztán Kiss Attilával jártuk a megyeszékhelyeket, városi kapitányságokat, tűzoltóságokat. Hívtak mentem, szóróanyagot vittem. Debrecen, Hajdúszoboszló, Nyíregyháza, Miskolc, Salgótarján, Szolnok, Kecskemét, Szeged, Veszprém, Győr, Kaposvár, Szombathely, Pécs, Szekszárd, Siklós, Békéscsaba, Gyula, Tatabánya, Esztergom, Komló, Sopron, Székesfehérvár, Tapolca, Keszthely, Fonyód, Siófok, Mezőkovácsháza, Rétság, Nagybátony, Pápa és sorolhatnám a többi várost. Volt olyan megyeszékhely, ahol évente legalább egyszer tartottam tájékoztatatót. Évenként 23-25.000 km volt, amit levezettem.

Szerencsére volt paripa is hozzá. Először egy Ford Escort, aztán egy 1,6-os Suzuki, majd Chevrolet Lacetti és végül egy Opel Astra. A Rendőrség támogatása viszont folyton csökkent. Az utolsó két autó használatáért már fizetnünk kellett, sőt volt egy egyéves időszak, amikor a BM KOK-tól kaptam egy csörgő-zörgő, de biztonságosan működő Skoda Fábiát. Összesen körülbelül nyolc-kilencszer kerülhettem volna meg a földet a Záhonytól-Sopronig, Mezőkovácsházától-Edelényig az ország sok kapitánysága, tűzoltósága, és más belügyi szerve között járva a Pénztár érdekében, gépkocsivezető és gépkocsivezetői pótlék nélkül.

A Pénztári alkalmazotti állományával évente egy-egy kirándulást is beiktattunk, így az előadások megtartása mellé szervezve eljutottunk Sárospatakra, Sátoraljaújhelyre, Jósvafőre, Gemenci erdőbe, Ipolytarnócra, a Salgótarjáni bányamúzeumba. A teljes napfogyatkozást is csoportosan néztük meg egy a Sárbogárdi tűzoltóságon tartott előadás előtt. Fénylépek és videók is vannak egy kibővített anyaghoz csatolva.

Közszereplések

A Felügyeletnél a Pénztárnak volt tekintélye. Igaz, pert is vesztettem ellenük, mert a logika ellen már akkor is beléptető rendszert alkalmaztak a nagyobb állami szervezetek portáin. Nehogy betévedjen, mármint a logika. A vesztés amiatt volt, hogy egy pénztártag lehet akár 15 pénztárban is egyszerre tag, de a szolgáltatás igénybevétele esetén ugyanabban a pénztárban nem lehet jogfolytonosságot szerezni. Ugyanez másképp áll fenn a 10 év utáni visszaigénylés eseténél. Itt lehet a teljes összeg felvételét követően folytatni tagdíjfizetést, nyugdíjszolgáltatásnál pedig nem. Ha kilép, csak másnap léphet vissza újrakezdéssel. Vajon ki érti a törvényhozás logikáját. 

Az első 10-14 évben legalább a törvény beterjesztésénél volt előzetes tárcaközi és szakmai véleményeztetés, de a mai naponkénti törvényhozásnál már arra sincs szerintem idő, hogy a szavazás előtt a beterjesztő elolvassa a saját előterjesztését.

A véleményemet a Felügyelet által szervezett konferenciákon azért általában sikerült közzétennem: Kecskeméten, Pesten, Siófokon. Az előadásaim jegyzetei a Pénztári anyagban fellelhetőek. Volt olyan, amelyet a Magyar Pénztárszövetség is közzétett. A siófoki, vagy a visegrádi konferencián kezdetben még sikerült kivédenem a napi egyéni számlavezetés kötelezővé tételét is. A konferencia előterében már ott volt az egyéniszámla változó vezetése miatt készített számítógépi program-csomag jó pénzért. Mikor a PSZÁF elnökhelyettese, P. Tibor felvezette egyéni számlavezetés kötelező változására irányuló előterjesztést, hoz-zászóltam. Nyilvánosság előtt csak egyet kérdeztem: -Neki személy szerint mi a haszna abból, hogy a tervezetre az előtérben már ott van a kész, jó pénzért megvehető számítógépes programcsomag? Ezt követően a mai napig sem kötelező, hanem csak választható a napi hozam-elszámolás.

A TV-ben is képviseltem a Pénztárat. Komáromi István, volt Pestmegyei főkapitány a Budapest TV-nél elkezdte a „Siker” című műsort. Az első adásban kaptam lehetőséget a Pénztár bemutatására. 5 percet terveztek, 17-et kaptam és egy szót se vágtak ki a beszélgetésből. Ezt is, meg amikor a Kossuth rádióban kérdeztek nyugdíjpénztári ügyekben, csatoltam a Pénztári anyaghoz. Még a magán-nyugdíjpénztári pénzek államosítása idején a Kossuth rádióban felvetettem a tagok megkárosítását is. Bár én az egész eljárást igazságtalannak és a jövő felélésének tartottam és tartom, az elvett háromezer milliárdból körülbelül kétszáz milliárd forint még jogtalanul is visszatartásra került. Nevezetesen a tagok, illetve munkáltató által történt többletbefizetések után is csak a reálhozam feletti kamatot lehetett visszaigényelni, pedig ezen összegek utáni teljes kamat a tagokat illette volna. Ezt a riportban nemcsak felvetettem, hanem egyúttal felszólítottam Binder Istvánt a PSZÁF szóvivőjét, aki a riportban telefoni kapcsolatban működött közre, hogy kezeljék bejelentésemet panaszbejelentésnek. Sajnos ez nem történt meg. A rádióban elhangzottakat a mellékletben lehet ellenőrizni.

Az egész eljárás igazságtalan és tisztességtelen volt, mert két fél között fennálló szerződést egy harmadik félnél, egy kívülállónál kellett volna megerősíteni és annak kellett volna tenni, aki a szerződést folyamatosan fenn kívánta tartani. Emellett a rendelkezésre álló idő és hely sem lett volna elegendő a három millió pénztártag igényének befogadására regisztrálására. Közel 3 millió pénztártagtól fejenként egy millió forintot vettek el, véleményem szerint igazságtalanul és tisztességtelenül.

Megyei főkapitányi értekezletek, főkapitányok

- Gergényi Péter még Nógrádban volt főkapitány, mikor először találkoztunk. Állománygyűlést tartott. Jött ki a teremből, én meg mentem be. Javasoltam, hogy maradjon, mert még nem volt tag. Elsietett. 2 nap múlva meg küldte a jelentkezési lapját. Aztán Kecskeméten volt ugyancsak főkapitány. A hivatalvezetője meghívott vezetői értekezletre. A főkapitány előtte meglátta, hogy ott vagyok. -Mit csinálsz itt? -Mondtam, hogy meghívást kaptam. Leszidta a hivatalvezetőt, de a végén megtarthattam az előadásomat.

- Salgó László Szegeden volt megyei főkapitány, amikor Farkaslaky Erzsébettel vezetői értekezletre mentünk. Bemutatta Farkaslaky Erzsébet akkor még rendőr-őrnagy asszonyt és engem egy ranggal feljebb. Kénytelen voltam helyesbíteni, mert én a honvédség tartalékosaként csak főhadnagyi rangig jutottam. A későbbi országos főkapitány ekkor egy nap múlva már tagunk lett, és mielőtt Hágába ment külügyi megbízással, országos főkapitányként még tőle kaptam a főtanácsosi címet és kiutazása előtt személyesen is keresett Pénztár irodájában.

A Rendőrség anyagi helyzete romlott, így minden területen csökkent a támogatás. Már 2010-től fizetnünk kellett az elhelyezésért is.

Mint már az elején írtam, az első időkben kaptunk személyzetet. 1995. március 10-november 30-ig Sényi Marika volt a munkatársunk,

Ebben az időben „külső bedolgozó” készítette a szerveknek küldött tagdíjszámlát. Az ORFK Gazdasági Ellátó Igazgatóság megbízási szerződéssel foglalkoztatta Somogyi Lajos könyvszakértő urat, azután Flesser Andrea, Szénásné, Molnár Mariann kolléganők kezdetben rendőrségi megbízással, majd fokozatosan pénztári alkalmazottként dolgoztak.

A 10 éves működésünk évfordulójára készítettem egy rövid és egy bővített, vezetőknek adható kiadványt. Ezek tőmondatokban tartalmazták az eseményeket, ezért a kiadvány is a saját munkám. Azt évenként aktualizáltam 2010-ig.

2010-ig még viszonylag normálisan működött a törvényhozás. Igaz, a Pénztártörvényt 16 év alatt vagy 32-szer változtatták, de volt előkészítés, előterjesztés. A Magyar Pénztárszövetség alelnökeként megkaptam az előkészített tervezeteket. 24-72 óránk volt a véleményezésre. Az is előfordult, hogy a Pénzügyminisztériumban a változtatás előtt volt lehetőségem a Magyar Pénztárszövetség alelnökeként képviselni a pénztártagok érdekeit. A változások miatt volt, hogy a miniszterelnökig is kénytelen voltam eljutni, de csak olyanokig, akik hajlandók voltak a konzultációra. Így többször Horn Gyuláig és az adókedvezmény változása előtt Gyurcsány Ferencig is eljutottam.

Gyurcsány Ferenccel a MÁV Kőbányai úti művelődési központjában sikerült először beszélnem. Ebben az időben jutottam be a Parlamentbe, a miniszterelnök titkárságára, ahol javaslataimat legalább szóban előadhattam, és két munkatársának átadhattam.

A kezdeti időben és 2010-ig minden kiadvány, minden nyomtatvány, tájékoztató anyag előkészítését és elkészítését magamra vállaltam, de az ellenőrzésbe, pontosításba mindig bevontam Farkaslaky Erzsébetet és többször a Pénztár munkatársait is.

2010-ben még átmenetileg vállaltam az elnöki teendőket, de a megválasztáskor közöltem a közgyűlés tagjaival, hogy nem viszem végig a ciklus 5 évét és így egy év után leköszöntem. Közben az utánam megválasztott elnök több mint egy évig figyelemmel kísérhette a pénztári faladatokat.

2011. novemberétől 2013.-ig még megkíséreltem segíteni a Pénztár vezetését feladatainak ellátásában. Az utolsó időszakban jelen anyag összeállítását végeztem.

Le kell zárni a múltat, de remélem a Pénztárnak jövője is lesz

A feleségem szerint azért tudtam a Rendőrpénztárt beindítani, mert nem voltam hivatásos, hanem maradtam közalkalmazott. 1993-ban Hruska Ferenc alkalmassági vizsgálatra küldött, mert alezredesi munkakört láttam el. A gerincbetegségemet 1983-ban diagnosztizálták. Ezt az alkalmasságin a vizsgálatot végző belügyi főorvosnak, Dr. Fehérváry úrnak bevallottam, így alkalmatlan lettem hivatásos állományúként dolgozni. Mivel ezt csak a Budakeszi úton vallottam be és a főorvost kötötte az orvosi titoktartás, a főnökeim meg nem tudták, így dolgozhattam közalkalmazottként, sőt a közalkalmazotti tanács tagja is voltam a kezdeti időszakban. Ennek révén a Somlói úton az ORFK vezetésével is kapcsolatba kerülhettem. A kezdetben talán az is segített, hogy 1994. volt a „Rendőrség éve” és a bemutató szemléken Hruska Ferenc a szemlebizottságok állandó tagjaként engem jelölt, hogy legalább egységesek legyenek a jegyzőkönyvek. Így megismerhettek Debrecenben, Hajdúszoboszlón, Kecskeméten, Győrben, Sopronban meg más szerveknél is.

Közalkalmazottként nem tudtak mit kezdeni velem. Nem kötött a szolgálati út, és ezt a Pénztár érdekében kiválóan ki tudtam használni. Volt, hogy a főkapitányság előszobájából a helyettesei ki akartak küldeni, mert a belügyminiszter jött az értekezletre. A titkárságon benn maradtam és amiről akartam, még az értekezlet előtt beszélni tudtam a főkapitánnyal. Ezt követően már a helyettesei is másként kezeltek.

Az első gengszterváltás előtti időszakban, még az „átkosban” civilként szereztem olyan gyakorlatot, melyet fel tudtam használni. A Műegyetemen nappalin 1970-ban szereztem diplomát gépészmérnökként, de az egyetemi éveim utolsó két évében taxisofőrként is dolgoztam. Voltam műszaki és beruházási, majd anyaggazdálkodási osztályvezető, műszaki-gazdasági tanácsadó, nagy országos szervezetnél főrevizor. Részt vettem irányító szervezőképzői képzésben. 1990. után gazdálkodási-ügyviteli menedzseri tanfolyamot végeztem és kisvállalkozások ügyvitelét is tanultam. A civil életből csak 1992-ben kerültem be a Rendőrség állományába, eleinte megbízási jogviszonyban, részmunkaidőben, majd rendes közalkalmazotti állományba. A 23 éves civil gyakorlati tapasztalat hozzásegített ahhoz, hogy ne várjak utasításra, parancsra, és a kezdeti problémákat főként magam oldjam meg. Ebben az időben Farkaslaky Erzsébet igazgató-tanács tagja és jómagam találtuk ki a teendőket, aztán megszerveztük, megszerkesztettük és legtöbbször a végrehajtás is ránk várt.

Egyébként 2013-ban állítottam össze ezt az anyagot.

2013. december 4-én a Rendőrnők Közgyűlésén tartottam az egyik utolsó tájékoztatást. Ekkor tartották a Rendőrnők a 20. kongresszusukat, amelyen részt vett Papp Károly főkapitány is, és sikerült pár szót váltanom vele, mint általam beszervezett pénztártaggal. Először 1995-ben vettem részt a Rendőrnők közgyűlésén a Készenléti Rendőrség tanácstermében. A ZSARU 1995. márciusi számában erről megjelent egy fotó is a vezetőségről. Ott voltam a Kincses Ildikó mellett az elnökségben. 1995-óta majdnem mindegyik közgyűlésükön ott voltam, először meghívottként, majd rendes, később támogató tagként és mindig volt 5-10 perces lehetőségem a tájékoztatásra.

Papp Károly főkapitánnyal való találkozást követően javaslatot tettem a kapcsolat felvételére, ettől a Pénztár jelenlegi vezetése elzárkózott, ezért a Pénztár múltjának feldolgozását is lezárom. Úgy döntöttem, hogy a jövőben nem kívánom akadályozni a Rendőrpénztár új vezetésének munkáját.

Az összeállított anyagot lemezen fogom átadni a Pénztár új vezetésének.

Azért saját magamnak, ha eszembe jut, rögzíteni fogom a többi megtörtént eseményt is, mert így, hogy visszagondolok, van és lesz még mit írnom, de minden munkát legalább egyszer be kell fejezni, le kell zárni. Azért abban bízom, hogy a rendőrpénztár jövője is lesz olyan hosszú, mint a múltja.

1898-ban alakult az első, annak 116 éve.

1994-ben alapítottuk az Első Rendőri Kiegészítő Nyugdíjpénztárt. A mienk idén lesz 20 éves………………

…………………………..

Budapest, 2014. február 10.